Felhajtás

Egyensulyban levő folyadék belsejében minden folyadékrészre a nehézséggel ellentett irányu felfelé irányított erő lép fel, mely a nehézség ellenében a folyadékrészt egyensulyban tartja. Eme erő neve felhajtó erő. A nehézséggel egyensulyt tartván, a felhajtó erő egyenlő a folyadékrész nehézségével. Folyadékba mártott szilárd testre is hat tehát egy felfelé irányított erő, mely a testtel egyenlő térfogatu folyadék, tehát a kiszorított folyadék nehézségével egyenlő. Ez az Archimedes-féle elv, melynek alapján a folyadékba mártott test sulyvesztesége egyenlő az általa kiszorított folyadék sulyával. Ha a kiszorított folyadék sulya kisebb a bemártott test sulyánál, a test alámerül, ellenkező esetben alá nem merül, hanem uszik; tehát a test sürüségénél kisebb sürüségü folyadékban a test alámerül, nagyobb sürüségün pedig uszik. Uszás közben pedig annyira merül be, amig a kiszorított folyadék sulya egyenlő a test sulyával. A felhajtó erő gáznemü testekben, p. levegőben is fellép, miből következik, hogy a levegőben lemért test sulya kisebb a légüres térben lemért sulyánál. Pontos tömegmeghatározásoknál ezt tekintetbe kell venni, azaz a mérlegelést «légüres térre kell redukálni». A felhajtó erőt p. mérleggel nagy pontossággal lehet mérni, ami pontos módszert szolgáltat szilárd és cseppfolyós testek sürüségének meghatározására.

Forrás: Pallas Nagylexikon