Felméri
Lajos, egyetemi tanár, szül. Székely-Udvarhelyt 1840 szept.
29., megh. Kolozsvárott 1894 máj. 22. A gimnáziumot szülővárosában végezte.
1862. Sárospatakra ment, hogy a bölcsészetet Erdélyi Jánostól hallgassa. 1863.
a budapesti ref. teol. intézetbe iratkozott be. 1866 őszén külföldi egyetemekre
ment s Angliát beutazván, Edinburgban töltött fél évet; 1867-68. a nyári
félévet Heidelbergben s Tübingában töltötte. 1868. a sárospataki főiskola
bölcseleti tanszékére hivták meg. 1871. u. o. esztetikai muzeumot szervezett. A
kolozsvári egyetem felállításakor 1872. u. o. a neveléstudomány tanárának
nevezték ki. 1879-1880. a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter
megbizásában az angol közoktatásügyi viszonyok tanulmányozása végett Angliát
utazta be. Tanári működése mellett tevékeny részt vett az Erdélyi Közművelődési
Egyesület megalkotásában. 1886. az Erdélyi Muzeum bölcselet-, nyelv- és
történettudományi szakosztálya alelnöknek választotta meg, az erdélyi irodalmi
társaságnak szintén alelnöke s több tanító-egyesület tiszteletbeli tagja volt.
1894 máj. 20. rektorrá választotta a kolozsvári egyetem. Mint iró, számos
értekezést és sok tartalmas cikket irt különféle lapokba és folyóiratokba.
Önálló művei: Uti levelek Skóciából (Sárospatak 1870); Az iskolázás jelene
Angolországban (Budapest 1881, két kötet), akadémiai nagy jutalomnra
érdemesített mű. Nőnevelésünk bajai és társas életünk (Kolozsvár 1883); A
neveléstudomány kézikönyve (U. o. 1890. Harmadik kiadás 1891.) V. ö. Szinnyei,
Magyar Irók
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|