Felméri

Lajos, egyetemi tanár, szül. Székely-Udvarhelyt 1840 szept. 29., megh. Kolozsvárott 1894 máj. 22. A gimnáziumot szülővárosában végezte. 1862. Sárospatakra ment, hogy a bölcsészetet Erdélyi Jánostól hallgassa. 1863. a budapesti ref. teol. intézetbe iratkozott be. 1866 őszén külföldi egyetemekre ment s Angliát beutazván, Edinburgban töltött fél évet; 1867-68. a nyári félévet Heidelbergben s Tübingában töltötte. 1868. a sárospataki főiskola bölcseleti tanszékére hivták meg. 1871. u. o. esztetikai muzeumot szervezett. A kolozsvári egyetem felállításakor 1872. u. o. a neveléstudomány tanárának nevezték ki. 1879-1880. a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbizásában az angol közoktatásügyi viszonyok tanulmányozása végett Angliát utazta be. Tanári működése mellett tevékeny részt vett az Erdélyi Közművelődési Egyesület megalkotásában. 1886. az Erdélyi Muzeum bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztálya alelnöknek választotta meg, az erdélyi irodalmi társaságnak szintén alelnöke s több tanító-egyesület tiszteletbeli tagja volt. 1894 máj. 20. rektorrá választotta a kolozsvári egyetem. Mint iró, számos értekezést és sok tartalmas cikket irt különféle lapokba és folyóiratokba. Önálló művei: Uti levelek Skóciából (Sárospatak 1870); Az iskolázás jelene Angolországban (Budapest 1881, két kötet), akadémiai nagy jutalomnra érdemesített mű. Nőnevelésünk bajai és társas életünk (Kolozsvár 1883); A neveléstudomány kézikönyve (U. o. 1890. Harmadik kiadás 1891.) V. ö. Szinnyei, Magyar Irók

Forrás: Pallas Nagylexikon