Feltételes elitélés

(condamnation conditionelle; sursis a l"éxécution de la peine, conditional release; sospensione della pena). A rövid tartalmu szabadságvesztés büntetések hátrányainak kellő felismerésén alapszik a F. intézménye, mely abban áll, hogy első elitélés esetében a rövidebb tartamu szabadságvesztés büntetés végrehajtása a bünös által bizonyos határidő alatt elkövetendő ujabb büncselekménytől tétetik függővé, olyképen, hogy ha a bünös a meghatározott határidő alatt ujabb büncselekményt nem követett el, a büntetésnek végrehajtása elmarad, és pedig némelyek szerint oly hatállyal, hogy az elitélés meg nem történtnek, mások szerint pedig oly hatállyal, hogy a büntetés kiállottnak tekintendő. Az intézményt először Bérenger hozta javaslatba «sur l"aggravation progressive des peines en cas de récidive et sur leur atténuation en cas de premier délit» (a büntetéseknek fokozatos szigorításáról visszaesés és enyhítéséről első elitélés esetében) cim alatt a francia szenátushoz 1884. beterjesztett törvényjavaslatban. Törvényes elismerést először Belgiumban nyert, a feltételes szabadság és feltétlen elitélés tárgyában 1888. évi máj. hó 31. hozott törvényben, melynek 9. cikke szerint, ha a fogházbüntetés hat hónapot meg nem halad, s az elitélt büntett v. vétség miatt még elitélve nem volt, a biróság 5 évet meg nem haladható időre a büntetés végrehajtását felfüggesztheti. Ha az elitélt biróság által megállapított határidő alatt ujabb büntett v. vétség miatt el nem itéltetik, az elitélés meg nem történtnek tekintendő, ellenkező esetben a büntetés az ujabb büncselekményért kiszabott büntetéssel együtt végrehajtandó. Franciaországban az intézményt az 1891. évi márc. 27. törvény: «loi sur atténuation et l"aggravation des peines» (a büntetések sulyosbításáról és enyhítéséről) fogadta el. A kedvezményben itt is csak oly bünösök részesülhetnek, kik büntett v. vétség miatt még büntetve nem voltak: helye van pedig minden pénzbüntetésre vagy fogházbüntetésre szóló elitélés esetében. Minthogy a fogház legmagasabb mértéke öt év, a francia törvény a F.-nek a belga törvénynél sokkal nagyobb, sőt aggályos terjedelemben ad helyet. Ha az elitélt az itélet keltétől számított 5 év alatt büntett v. vétség miatt uj büntetésbe nem esik, az elitélés meg nem történtnek tekintendő: ellenkező esetben nemcsak a büntetés hajtandó végre, hanem a bünös az ujabban elkövetett büncselekmény miatt mint visszaeső büntetendő.

Angliában az 1887. évi aug. 8. «The Probation of first Offenders Act» cimü törvényben F. alapeszméje akként nyer érvényesülést, hogy ha a vádlott büntetlen előéletü, s oly büncselekmény miatt kerül vád alá, a melynek törvény szerinti büntetése két évet meg nem halad, a mennyiben a vádlott állandó lakhelyet s azt, hogy önmagát fentartani képes, kimutatja, a biró jogosítva van az itélethozatalt bizonyos meghatározott időre elhalasztani. A vádlottnak kezesség mellett vagy a nélkül köteleznie kell magát arra, hogy idézésre a biróság előtt meg fognak jelenni. Amerikában ez az u.n. «Probation System» (próbarendszer) még előbb lépett életbe, s épen az azzal elért kedvező eredmények indították Angliát annak utánzására. Az amaerikai rendszer az, hogy ha remény van arra, hogy a vádlott büntetés nélkül is megjavul, a biróság a «Probation officer» (a hatóság által arra rendelt magánszemély) indítványára megengedheti, hogy a vádlott elitélés helyett «Probation» alá helyeztessék. Az ily vádlott a biróság által megállapított határidő alatt (rendesen 2-12 hónap) a «Probation officer» felügyelete alatt áll, aki őt tanáccsal és tettel támogatja, rossz magaviselet esetében letartóztatja és a biróság elé állítja. Az eszme mind szélesebb körben terjed, s a fogadtatás után, melyet jogászi köreinkben talált, alig lehet kétséges, hogy a legközelebbi jövőben hazánkban is törvényes elismerést nyerend. Hazánkban különben a F.-t már a mult századbeli birósági gyakorlatunk ismerte. A F. intézménynek a nemzetközi büntetőjogi egyesület (internationale kriminalistische Vereinigung) a legmelegebb pártfogója.

Forrás: Pallas Nagylexikon