festészet

A képzőművészetnek az az ága, amely sík felületen, alapvetően színekkel, gyakran vonalakkal alakít ki művészi formarendet. A festészet egynemű közege a láthatóság: vizuális művészet. A különböző korok és egyes művészek stílusára a képalakító eszközök sajátos alkalmazása és a kompozíció bizonyos típusai jellemzőek. A festészet műfajai kialakulásukban és elnevezésükben szorosan kötődnek az ábrázolt tárgyhoz. Eszerint beszélhetünk történeti, mitológiai, vallásos festészetről, megkülönböztethetünk életképeket, csoportos kompozíciót, portrét, aktképet, tájképet, állatképet, csendéletet stb. A festészetet az alkalmazott technikai eljárás, a felhasznált anyagok szerint is szokás csoportosítani. (Freskó-, tempera-, akvarell-, tus-, olaj, pasztellfestés stb.) Az alap, amire a festő felviszi az anyagot (fal, fa, fém, csont, vászon, bőr, papír, üveg, műanyag stb.), az alkalmazott matériától függően még előkészítést, alapozást is igényel. A képek mérete szerint - a festmény falkép, táblakép, miniatúra; alkalmazása szerint önálló alkotás, illusztráció, díszítés stb. lehet. A festészet irányultsága szerint egyegy kimagasló mester körül festőiskolák alakultak ki. A középkorban ezek céhekbe tömörültek. Ma a festészet fontos műhelyei az alkotóházak, a művésztelepek (pl. Szentendre, Nagymaros, Hódmezővásárhely stb.).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• képzőművészet
• ág
• felület
• stílus
• eszköz
• kompozíció
• műfaj
• életkép
• portré
• aktkép
• csendélet
• illusztráció
• középkor
• céh