Feszty

1. Adolf, építész, szül. Ó-Gyallán (Komárom vm.) 1846 aug. 17. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és később Zürichben végezte; utóbbi helyen Sempernek, a hires műépítésznek buzdítására a műépítészetet tanulmányozta. 1871. hazajött s Budapesten nyitott műépítészeti irodát s csakhamar a főváros legismertebb műépítészei közé küzdte fel magát. Számos palota és középület emeltetett a fővárosban tervei szerint, melyek mindenike kitünő izlésről tesz bizonyságot; ilyen többek között az Andrássy-uton a Dessewffy-palota, a Fonciecutere biztosító-intézet háza; ilyenek a budapesti és a bécsi uj lóversenytér épületei, valamint számos más köz- és magánépület. 1882. a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1887. a tatai választókerület szabadelvü párti programmal képviselőjévé választotta.

2. F. Árpád, festő, született Ó-Gyallán 1856. dec. 25.-én. Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd Komáromban, Pozsonyban és Budán folytatta. Itt törvényellenes irodalmi és politikai egylet alakítása miatt előljáróinak haragját vonván magára, az iskolát el kellett hagynia. Tizenhat éves korában fölcsapott vándorszinésznek s mint ilyen Kecskeméten és Nagyabonyban szerepelt. Aztán visszatért tanulmányaihoz, majd csakhamar megunva azokat, a képirói pályára lépett. 1874 tavaszán a müncheni akadémiába ment, hol azonban nem sokat törődött a rendszeres tanulmányokkal s inkább a képtárakat látogatta. Ugyanakkor Kubinski lengyel festő műtermében önmagának dolgozott. Néhány sikerült vázlata után két évi ösztöndijat kapott a magyar kormánytól és Alkonyi táj cimen képet festett, mely a müncheni Kunstverein kiállításán is figyelmet keltett. A bajor fővárosból azonban csakhamar visszatért s megismerkedett Ipolyi Arnold püspökkel, ki a szentkereszti park lefestésével bizta meg. Ezt megelőzőleg Delelő-jével tünt ki az 1878. párisi világtárlaton. Ezt a képét a nemzetközi sorshuzás rendező-bizottsága meg is vásárolta. Ugyancsak 1878-ban Velencébe ment, hol több lagunaképet festett, melyek szinérzékének gyors fejlődéséről tanuskodtak. Visszatérve, 1878-79 telén ó-gyallai magányában festette meg Pusztai találkozás télen cimü nagyobb méretü képét, mely a műbarátok és kritika osztatlan tetszésével találkozott. A képzőművészeti tanács ajánlatára ekkor kapott ujabb három évi ösztöndijat, s ezzel Bécsbe ment, hol Lichtenfels Ede tanítványa lőn. A bécsi akadémián készítette el Golgotha cimü képét, mely egyike a legszebb magyar vallásos festményeknek s hangulatos tájképrészleteivel általános feltünést keltett. A Golgothát a Keresztről levétel, Szent Gellért s más vallásos tárgyu festmények követték, melyek folytonos izmosodásban mutatták be szép tehetségét. Ugyanekkor magyar tárgyu genre-képeket is festett, melyek közül jellemzésének erejével a Tüzvész után cimü válik ki. Feszty Á. mint freskófestő is jelentékeny helyet foglal el művészetünkben. Emmer Kornél budai palotájának, a magyar királyi operaháznak s az igazságügyi palotának freskóképei egyaránt dicsérik fejlett izlését s a komponálásban nyilatkozó nagy tehetségét. Tevékenységét ujabb időben csaknem kizárólag egy nagyszabásu panoráma létesítése vette igénybe. Feszty e panoráma számára a Magyarok bejövetelét festette meg alapos archeologiai, történeti és helyrajzi tanulmányok után. Neve az irodalomban sem egészen ismeretlen. Képes lapjainkban közölt rajzaihoz nem egyszer irt magyarázó szöveget s ezek a szövegek sok szellemről és erős megfigyelőképességről tesznek tanuságot.

Forrás: Pallas Nagylexikon