Ficamodás

(Luxatio), az izületben találkozó csontvégeknek olyan helyzetváltoztatása, melynél egymással érintkezésük megszünik. Külső erőszak szokott legtöbbnyire oka lenni. De lehet világra hozott is és eredhet izületi gyuladások lefolyásában külső ok nélkül is mintegy önkéntesen. Ezen okokra tekintettel a sebészetben megkülönböztetünk: a) veleszületett, b) traumatikus (erőszak okozta), c) patologikus izületi gyuladásokat, F.-okat. A F. lehet tökéletes (complet), ha a két izületvég egymással érintkezésben nincs és tökéletlen vagy félficamodás (subluxatio), ha a két csontvég érintkezésben maradt ugyan, de más részleteik érintkeznek, mint rendes körülmények között. A F. egyszerü, ha a lágy részeken folytonosság megszakadás nincs és komplikált, ha a F. mellett csonttörés, vagy a lágyrészek folytonosságának megszakadása van jelen. Leggyakoribb a F. a vállban, csipőben, könyökben, térdben, kézizületben és lábizületben. A F. legfetünőbb tünete, hogy a sérült izületben mozgás nem végezhető, hogy az izület helyén az izület ürege tapintható s e körül valahol a helyéből kitért csontvég tapintható ki. A ficamodott csont a hozzátapadó izmok által félrehuzva, hajlítva, vagy tengelye körül fordítva tartatván, a végtag rendesen rövidebb, némely F.-nél hosszabb, mint az ép oldalon. Ezenkivül az izület körül duzzadás, erős vérönlés, kékes vagy kékespiros szinváltozás a bőrön s az izmokban, mint az erőszak hatásának közvetlen nyomai. E mellett igen heves fájdalmak vannak minden legkisebb mozgási kisérletnél. Öregebb egyéneken ritkább a F. mint fiataloknál, mert azoknál a csontok törékenyebbek s igy az erőszakos behatás inkább csonttörést okoz.

A ficamodott végtagrészt külön ezen célra irányított tervszerü kézfogásokkal kell rendes helyére visszavezetni s ezen kézfogásokat nevezik a sebészeti gyakorlatban a ficamodás helyretevésének (repositio). Minél hamarabb történik a helyretevés, annál kevésbé károsak a F. következményei, annál könnyebben helyretehető a végtagrészlet s annál kevésbbé fájdalmas ezen művelet. Minél később történik a helyretevés, annál sulyosabb változások állanak be a F. után. Az üresen maradt izületüreg ugyanis a reáfekvő tokszalaggal összenő, kitelik ujonnan képződő rostos kötőszövettel s végre mint üreg többé nem létezik; a kitért izületvég uj helyéhez odanő erős szalagos rostos szövettel, a nem használható izületvég elveszti simaságát, megkisebbedik s végre alkalmatlan lesz a helyretevésre. Ez oka annak, hogy a késői helyretevéshez nagyobb erő szükséges és nagyobb fájdalom is csatlakozik, mert az odanövéseket el kell előbb szakítanunk s igy lehet csak a szabaddá lett izületvéget visszahelyezni. 5-6 héten belül a helyretevés rendesen sikerül, ezen időn tul csak kivételesen. A helyre nem tett végtagrész azonban hónapok, néha évek mulva uj helyén mozgékonyabb lesz s más izomcsoportok segítségével a beteg képes lesz avval bizonyos határok között mozgásokat végezni, ami a ficamodott végtagrész használhatóságát tetemesen fokozza. A helyretevéshez szükséges kézfogások minden egyes izületnél s egyazon izületnek minden egyes ficamodási alakjánál különböző és csak hozzáértő orvos által végeztessék. A helyretevésnél ugyanis ugyanazon utat kell, de visszafelé a kitért izületvéggel megtenni, melyen az az izület üregéből kitért s igy, hogy a helyretevést jól végezhessük, ismernünk kell a F. módját a gyógyítandó esetben. A helyretevésnél rögzítenünk kell azon csontot vagy végtagrészletet, melyen az izületüreg van, és uj helyéről kiemelnünk vagy kihuznunk kell az izület végét a másik végtagrészletnek annyira, hogy az izületüreg elé kerüljön s akkor a rendes működési feltételeik közé jutott izmok maguk helyrehuzzák a kitért izületvéget. Ezen műveletet nevezzük: nyujtásnak és ellennyujtásnak (extensio et contraextensio). Ha a F. régibb vagy az egyén igen erős izomzatu, akkor a helyretevést bódítás alatt (narcosis) kell végezni, mert ez alatt az izmok ellenálló ereje bénítva van s kisebb erővel több hatást tudunk elérni. Ha az izületvég helyre van téve, az izületet 3-8 napra rögzitő kötésbe tesszük, hogy ez alatt a tokszalag repedésének gyógyulása zavartalanul történhessék. Ezen idő alatt az izületre alkalmazhatnak hüvös vizes borogatásokat a vérömlések, duzzanat, fájdalom csökkentése végett. A ficamodva volt izület mozgatását a 2-ik hét végén megengedhetjük, nehogy a hosszas nyugodtantartás az izület mozgékonyságát csökkentse. A F. felismerése néha igen nehéz, sok tapasztalatot kiván és az izületek közelében levő törésekkel könnyen lehet a F.-t összetéveszteni.

Forrás: Pallas Nagylexikon