Ficker

1. Adolf, osztrák statisztikus, szül. Olmützben 1816 jun. 14., megh. 1880 márc. 12. 1840. már mint gimnáziumi tanár működik; 1853. Czörnig alatt az osztrák statisztikai hivatalba min. titkári minőségben behivatik. Kiváló részt vett főnöke etnográfiai munkájában, valamint az 1857-iki bécsi statisztikai kongresszus előkészítésében. Czörnig visszalépése után 1873. osztályfőnök és az osztr. statisztikai bizottság elnöke. Ezen minőségben a statisztikai hivatalt elődje által megállapított irányban vezeté. Irodalmi munkásságát v. ö. az általa alapított Statistische Monatsschrift VI. kötet 150. l.

2. F. Gyula, osztrák történetiró és jogtudós, született Padernbornban 1826 ápril 30. Bonnban, Münsterben meg Berlinben végezte tanulmányait és azután (1849 óta) majnai Frankfurtban élt, hol Böhmerrel is megismerkedett. 1849. promovált Bonnban és u. o. magántanári képesítést is nyert. 1852. Innsbruckba hivták a világtörténelem tanszékére, 11 évvel később átment a jogi karra s a német jogtörténetnek lett tanára. Mindkét szakban rendkivüli tevékenységet fejtett ki, kitünő irodalmi munkákat irt s iskolát is alapított. Több akadémia tagjának választotta. 1879-ben nyugalomba lépett. Fontosabb művei: Reinald von Dassel, Reichskanzler und Erzbischof von Köln (Köln 1850); Engelbert, Erzbischof von Köln und Reichsverweser (1853); Die Überreste des deutschen Reichsarchivs zu Pisa (Bécs 1855); Über einen Spiegel deutscher Leute und dessen Stellung zum Sachsen- und Schwabenspiegel (u. ott. 1857); Über die Entstehungszeit des Sachsenspiegels (Innsbr. 1859); Vom Reichsfürstenstand (u. ott 1861); Das deutsche Kaiserreich in seinen universalen und nationalen Beziehungen (u. ott 1861); Deutsches Königtum und Kaisertum (u. ott 1862), mely művekből kül. Sybel felfogása ellen szállott sikra. Von Heerschild (1862); Forschungen zur Reichs- und Rechtsgeschichte Italiens (1868-73, 4 köt., ez legfontosabb műve). Urkunden zur Geschichte des Römerzugs Kais. Ludwigs des Bayern (1865); Über das Eigentum des Reichs am Reichskirchengut (1873) és Beiträge zur Urkundenlehre (Innsbruck 1877-78, 2 kötet). Kiadta továbbá Böhmer hagyatékából at Acta imperii selecta (Inssbruck 1870) és az Acta imperii 1198-1275. (ugyanott 1881) cimü fontos oklevél-gyüjteményt. 1891-ben adta ki Untersuchungen zur deutschen Rechtsgeschichte c. művének I. kötetét, melyben a keleti germánok (gótok, skandinávok, longobardok, burgundok és frizek) országaiban divatozó trónörökösödési rendet méltatta. Legujabban az erdélyi szászok származásával foglalkozott (Mitteilungen d. Instituts für Österr. Geschichtsforschung. 14. köt.); azt hiszi, hogy a szászok tetemes része Frizországból, Groningen vidékéről vándoroltak be Erdélybe.

Forrás: Pallas Nagylexikon