Fiókvégrendelet

(codicillus), a római jog szerint oly végrendelkezés, mely örökös nevezést (haeredis institutio) nem tartalmaz, hanem végrendeleti vagy törvényes örökös feltételezése mellett halál esetére vonatkozó más intézkedéseket tartalmaz. Az osztrák polgári törvénykönyv 533. §-a is a végrendelet és F. közötti külömbséget abba helyezi, vajjon az örökös nevezést tartalmaz-e vagy nem. F.-et a római jog szerint csak az alkothat, aki végrendelkezési képességgel bir (testamenti factio). Több F. egymás mellett is megállhat, ha csak a későbbinek intézkedése a korábbival ellentétben nem áll, mely esetben a későbbi intézkedés az irányadó. A F.-ek v. Codicilli ab intestato facti, v. C. ad testamentum facti aszerint, amint a végrendelkező végrendeletet is hagyott v. nem. A F.-hez kevesebb alakszerüség volt szükséges mint a végrendelethez, ezen alapszik az u. n. clausula codicillaris (f.-i záradék) v. is a végrendelkezőnek az a világos kijelentése, hogy ha végintézkedése mint végrendelet meg nem áll, azt F.-nek kivánja fentartani. Hazai jogunkban F.-ek oly végintézkedések, melyek az örökhagyó végakaratát a már megtett végrendelethez járulólag nyilatkoztatják ki; tehát mindig végrendeletre kiegészítőleg vonatkoznak. Az örökös nevezés szempontja a hazai jogunk szerint közömbös, mert örökösnek nevezése nálunk a végrendelethez nem szükséges. Az alaki kellékekre nézve a végrendelet és F. között régebben fennállott azt a különbséget, hogy az F.-hez kevesebb alakszerüség volt szükséges, az 1876. évi XVI. törvénycikk megszüntette, mert annak rendelkezései szerint a végrendeletek alaki kellékeire vonatkozó intézkedések a F.-re is alkalmazandók.

Forrás: Pallas Nagylexikon