Fogászat

vagy foggyógyászat (odontatria, ars dentaria), modern specialitása az orvostudománynak, melynek körébe tartoznak a fogak alaktana, boncolástana, összehasonlító boncolástana, fejlődéstana, élettana, kórtana, klinikai pathologiája és gyógytana. Kiválóbb fogászok a száj sebészetét is e körbe vonták, és tényleg sok esetben fogászat és szájsebészet között bajos, sőt lehetetlen határt vonni. A fogászat szoros, kapcsolatos részét képezi az u. n. fogteknika (l. o.). A szorosan vett foggyógyászat gyakorlatilag kiváltképen a fogbetegségek gyógyításával foglalkozik. Itt első sorban említendő és általánosan ismert a fogszu gyógykezelése; a fogakban majd a pulpa, majd a gyökhártya megbetegedései által okozott heves fájdalmaknak gyógykezelése az egyes kóralakok kórismézése után és alapján eszközöltetik. E téren kevesebb szerep jut a medikamentózus kezelésnek, mint inkább a sebészi eljárásoknak, ugy hogy a fogműtéteknek sokkal nagyobb sora gyakoroltatik, mint amilyen a fogkórok száma. A műtéti eljárások kivitelét illetőleg a foggyógyászatban ugyanazon tudományos és gyakorlati elvek mérvadók, melyek az anyatudományban, vagyis a sebészetben uralkodnak. Noha a foggyógyászat egyes része (foghuzás) ősidőktől fogva gyakoroltatott, mégis az u. n. konzervativ fogászat tulajdonképen ujabbkori vivmány, és tévedésen alapul az, midőn az egyiptomi mumiák fogaiban aranytöméseket véltek találni, mert ezekre nézve szakértők konstatálták, hogy nem egyebek mint aranyfonalak, melyek vagy rabszolgáktól kihuzott fogakat kötöttek oda a tulajdonokhoz, vagy pedig az ingó tulajdon fogakat rögzítették. Csak a modern fogászat ölelte fel igazán a konzervativ fogsebészetet, és ez a jelen század elejéről - jobban mondva közepétől - datálódik. E téren leginkább kiváltak a mult századi franciák után a jelen században az angolok és az amerikaiak; e két utóbbi nemzet nagy gazdagsága és ipara az eszközök és műszerek tökéletesítése által lényegesen hozzájárult a fogászat gyakorlati fejlesztéséhez. Ami a fogászat tudományos kifejlődését illeti, ugy e téren az összes művelt nemzetek vettek és vesznek mai napig részt; a haladás oly nagymérvü, hogy az orvosi tudomány bármely ágával vetekedik.

A fogászati oktatásügy sokféle országok, sőt tartományok szerint változó. Lényegileg két oktatásmód különböztethető meg, melyek azután több-kevesebb módosítással vannak behozva a különböző országokban. Az egyik a college rendszer, a másik az orvosi oktatásba beolvasztott, illet. azzal kapcsolatba hozott fogászati szaktanítás. A college-rendszer önálló szakiskolát jelent és fogászati iskolának (dental school, zahnärztliche Schule, école dentaire s. i. t.) is neveztetik. Szervezetük kizárólag fogorvoslással foglalkozó egyének kiképzésére szolgál, a nélkül, hogy ezek egyuttal vagy előzőleg orvosokká neveltetnének. A felvételhez követelt feltételek alig haladják tul az elemi iskolai ismereteket (preliminary examination). A szakoktatást bevezeti némi boncolás-, élet- és kórtani oktatás, rendesen valamely kórházban nyujtva, mellyel az illető college mintegy üzleti összeköttetésben áll; néhol az egyetem orvosi kara teszi meg e szolgálatot. A tulajdonképeni, tehát szoros értelemben vett szakképzés a fogak betegségei, kezelése és az ondontotechnika körül forog és ezekben az instrukció nagyon beható és részletes, mig az általános (alapismereti) tanítás (professional education) felette vázlatos. A tanfolyam rendesen 2 éves, ritkán több. A vizsgák (professional examination) elméletiek és gyakorlatiak - ritkán elég szigoruak. - Ennek alapján kiállított oklevél Angliában L. D. S. (Licenciate of dental surgery) cimet ad. A vizsgáló testületek, a sebészi testületek (Royal college of surgeons of England, Scotland vagy Ireland stb.), Amerikában maguk a college-ek szokták az okleveleket kiállítani, ahol a növendék tanulása történt. Az adományozott cimek D. D. S. (Docktor of dental surgery) és Dmd. (Docktor of dentalmedecin Harward - utóbbi a 6 «non-reputable» iskola közé tartozik, melyek pénzért osztogatják a diplomát). Az európai kontinentális fogászi iskolák utánozzák az amerikaiakat szervezet tekintetében. Eltérés van azonban a német iskolánál, mely a prelimináris készültséghz (fölvétel) 7-ik gimnáziumi osztály-bizonyítványt követel. A tanfolyam 2 évre terjed. Hasonlók a feltételek Svájcban; itt azonban gimnáziumi érettségi bizonyítvány kell a fölvételhez; a tanfolyam 3 éves. Franciaországban (école et hôpital dentaires) a felvételi feltételek olyanok mint Amerikában, a tanfolyam 3 éves. - Diplôme de l"École dentaire de Paris, - cim nélkül.

Az orvosi oktatás részét képező szakoktatás nem különálló tanrendszer a fogászatra vonatkozólag, miként nem az a többi orvosi (gyakorlati) szakoknál sem. Az európai kontinens majdnem valamennyi egyeteménél van már ez idő szerint intézkedés téve a fogászat oktatására. Haladottabb viszonyok között fogászati intézetek vagy klinikák találhatók, melyek az orvosi kar kebelbeli (nem pedig csatolványos tanfolyamu) intézetei és a szaktanítás a rendes orvosi tanfolyam medrében halad. Ily helyeken csakis okleveles orvos-doktor lehet specialista a fogászatból (Ausztria, Magyarország, Belgium, Franciaország, Oroszország és a többi ország, a hol esetleg van ugyan college-rendszerü iskola, de fogorvosokat képeznek az egyetemek is). Az innét kikerülő fogorvosok tehát egyuttal teljesen iskolázott orvosok és tetszés szerint vegyes - általános és specialis - gyakorlatot folytathatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon