Forgách Balázs

Forgách Balázs a Forgách nevet először használó Miklós ilyennevü fiának (megh. 1361.) a gyermeke volt, aki eleinte a Nagy Lajos nejének, Erzsébet ifj. királynénak az udvarában szolgált s 1382. udvari tisztje lett. 1383-tól kezdve Nagy Lajos leányának, Mária királynénak főpohárnokmestere, aki, mint a királynék legbizalmasabb embere, akkor jutott országos, sőt világhirü szomoru nevezetességre, miután II. vagy Kis Károly király megölésére vállalkozott s azt sikeresen végre is hajtván, a világtörténelem egyik legérdekesebb politikai gyilkosságának eszköze lőn. Ismeretes a történelemből, hogy csalták a trónvesztett királynék (Erzsébet özvegy királyné és leánya Mária) tanácskozás ürügye alatt magokhoz a gyülölt vetélytársat, a nápolyi rokont, most már magyar királyt s mig ez a neki átnyujtott levelet olvasná, F. a megbeszélt terv szerint, csákányával halálos csapásokat mért fejére (1386 febr.7.). Az öreg királyné a fenmaradt történeti énektöredék szerint igy buzdította F. Balázst:

                Vágjad fiam, vágd Forgách,

                Tied leszen Ghymes és Gács.

A versirónak annyiban igaza volt, hogy tényleg ezután nyerte vissza F. a család ősi birtokát, Ghymes várát, amelyet Csák Máté korában elvesztettek, és ő nyerte adományul Gács várát és uradalmát. A véres tusában maga F. is nehéz sebeket kapott a királytól, aki kardot rántott s erélyesen védekezett, mignem F. a király koponyáját bezuzta és félszemét kiütötte. Mária királyné 3 héttel később ömlengő szavakban nyilvánította háláját a sebei következtében élet-halál közt lebegő F. iránt, «aki őt Károly hatalmaskodásaitól s jogtiprásától megszabadítván, koronáját, fejét s az országnak tőle elvett kormányát szolgálatai által megmentette és helyreállította». (V. ö. Márki S., Mária királyné. Történeti Életrajzok I. 87.). A ghymesi uradalomhoz tartozó Nyitra, Bars és Esztergom vármegyében fekvő 42 falu lett a hüség jutalma, mely «sokkal nagyobb viszonzást érdemelne», mondja az adományozó oklevél. Némelyek azt hiszik, hogy ekkor nyeré cimerül a F.-család cimerében látható koronás női alakot, amely a királynét jelképezné. (Nagy Iván: Magyarország családai III. k. 202. Mocsáry: Nógrád vármegye esmértetése IV. köt. 99. l.) De ez tévesen hozatik kapcsolatba Mária királynéval, mert ez valószinüleg a Bebek-család cimeréből való átvétel, F. nagyanyja ugyanis Bebek-leány volt. A király-gyilkosságért a nemezis nemsokára utolérte F.-ot is, mert midőn a királynék a forrongó Horvátország lecsillapítására mentek, Gara nádor hasonnevü vára (ma Gorján, Verőcem.) és Diakovár közelében megtámadtattak a Kis Károly pártján állott horvátoktól, s a lázadók F.-t, aki a királynékat elszántan védelmezte, lováról lándsával lelökték s a királynék szemeláttára lefejezték (1386 szept. közepén). Gyermekei nem maradtak; a családot unokatestvére, I. Péter, a Zsigmond király neje, Cilley Borbála királyné főajtónállója, utóbb udvarmestere fejleszté tovább, akinek fiától a husziták ellen harcoló (1433) V. Jánostól származott III. Péter barsi főispán (1493-1505) lett a ghymesi ág s ennek testvére, I. Gergely (megh. 1515.) nyitrai főispán a gácsi ág megalapítója.

Forrás: Pallas Nagylexikon