Főtisztelendő

és főtiszteletü, a felsőbb egyházi tisztviselők és testületek cime a Magyarországon bevett összes vallásfelekezeteknél, bár az utóbbi mégis inkább a protestánsoknál. A latin reverendusból lett a tisztelendő, a reverendissimusból a F. A katolikusoknál, a rendes papoknál vagy plebánosoknál magasabban álló egyházi férfiakat - az espereseket, archidiakonusokat, prépostokat, kanonokokat és püspököket, - a protestánsoknál csak a püspököket és az egyházkerületi főjegyzőket illeti meg a F. cim, de ez utóbbiakat sokan és sok helyütt főtiszteletüeknek is cimezik; valamint ez utóbbi szóval cimezik a protestánsoknál az oly egyháztestületeket, melyeknek elnöke v. társelnöke a püspök, minők az egyházkerület, egyetemes konvent, zsinat, vagy valamely nagyobb bizottság. Régebben a reformátusok a tiszteletes szót használták minden egyházi egyén cimezésére (tiszteletes püspök uram), de a jelen század közepe óta ez csak a segédlelkészek cime, azóta a rendes lelkészek is a kevésbbé helyes tisztelendő cimet használják. A rendes lelkészeknél magasabb állásu egyházi férfiak - a rendes és helyettes esperesek, egyházmegyei s kerületi tanácsbirák, jegyzők, teologiai tanárok - cime a protestánsoknál nagytiszteletü. - Az 1848. év előtti törvényeinkben szokásos befejezés (Conclusio) az országgyülési tagsági joggal biró főpapokat «Reverendissimi, Illustrissimi, Reverendi item ac Venerabiles in Christo Patres Domini»-nak, magyarul (1836 óta): «Főtisztelendő, tisztelendő és Krisztusban tisztelt atyák»-nak cimezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon