Fugger

-család. Dusgazdag, vállalatait az egész födre kiterjesztő augsburgi bankár- és kereskedőcsalád, mely a XV. és XVI. sz.-ban élte fénykorát. A F. az Augsburg melletti Graben helységből ered. F. János, takácsmester, 1376. telepedett le Augsburgban. Mint a város nagy tanácsának tekintélyes és jómódu tagja halt meg 1409. Fiai: F. Endre, kinek ága 1452. III. Frigyes császártól cimerlevelet nyert, de már 1583. kihalt. Továbbá F. Jakab, kinek ága 1473. szintén nemesíttetett, a füszer-, selyem- és gyapotnagykereskedés megalapítója. Meghalt 1469. Gyermekei: F. Ulrik, az üzlet szakavatott főnöke (1442-1510). 1473. III. Frigyes császárnak pénzbeli és egyéb szolgálatokat tevén, megkezdte a Habsburg dinasztiával való hosszas és szoros üzleti összeköttetést. A Habsburgok és a vele szövetséges fejedelmek pártfogása folytán kiterjesztheté vállalatát Olaszország, Németalföld, Tirol, Lengyelország és Magyarország területére is, sőt a római szentszék számára is végzett pénzügyi műveleteket. Működésében hathatósan támogatta öccse, F. György (1452-1506). Legnagyobb szerepet játszik a testvérek legifjabbika, F. Jakab, ki okszerüen berendezett világvállalataival, bányaműveivel és mint a «fejedelmek hitelezője», leginkább járult hozzá a F. emelkedéséhez. Eleinte teologiai tanulmányokat végzett, a Herriedeni káptalan kanonokja lett, de Ulrik bátyja ösztönzésére a kereskedelemre adva magát, tapasztalatok gyüjtése céljából Velencébe ment. Itten 1493. körül barátságot kötött Thurzó Jánossal (l. o.), a későbbi körmöci főkamaragróffal. Hazatérvén, az üzletbe lépett. A három testvér Thurzó Jánossal, ki fiával, Györggyel együtt II. Ulászló magyar királytól besztercebányai rézválasztása számára fontos kiváltságokat nyert, 1495., 1499. és 1503. szerződést kötött a Magyarországon folytatandó közös bánya-, váltóüzlet és nagykereskedés tekintetében. 1497. pedig F. Ulrik Anna nevü leányával Thurzó János fia, György házasságra lépett. A F. ez időben mind szorosabb összeköttetésbe léptek I. Maximilián császárral, ki bonyolult vállakozásai közepette reájuk szorult. Hasznos szolgálatai jutalmául több jövedelmező kiváltságot, 1504. pedig birodalmi nemességet kaptak. 1507., 1509. és még egynéhányszor Miksa császár hadakozásaihoz nagy kölcsönösszegeket nyert tőlük. A Lisszabon és Antwerpenből kiinduló uj tengerentuli kereskedelemből rendkivül meggazdagodó családok között első helyen áll a F. Magyarországon is kedvezett neki II. Ulászló feleségének, Anna királynőnek fényüzése, a király folytonos pénzzavara, főpapjaink és főuraink pazarló életmódja. Budán volt a Fugger-cég ügynöksége, itt volt egyszersmind a Fugger-Thurzó-féle besztercebányai közös vállalat szállítási irodája. A társak a bányatelepekért főleg a koronának és az Ernust v. Erneszt-családnak fizettek haszonbért. A réz-érc olvasztása és tisztítása céljából uj kohót és hámort építettek. A réz felét Magyarországon értékesítették, másik felét Nürnbergbe és onnan tovább szállították. Ilyenképen Besztercéből egy majdnem egész Európát bevonó kereskedelmi hálózat indult ki. E bányaművek a hazai bányászatra rendkivül kedvező hatással voltak mintaszerü, e korban páratlan kezelésüknél, az általuk előidézett élénk forgalomnál és a szomszédságnak nyujtott szellemi és anyagi segélyüknél fogva. (A bányavárosok és a nagy-lucsei Dóczyak (l. o.) közötti küzdelemben a Fugger-Thurzó vállalat alkalmazottjai nagy szerepet játszottak.) A Thurzók mindinkább visszavonulván az üzlettől, arra a F. egyre nagyobb és kizárólagosabb befolyást nyert. 1512. F. Györgynek fia, Raimund, ki testvérével, Antallal együtt üzlettárs lett, elvette Thurzó János Katalin nevü leányát. Gyermekei közül kitünt F. János Jakab (1516-1575), ki nem kis sikerrel foglalkozott a tudományokkal is. Ő irta az első lótenyésztési művet. 1512-ben a roppant tőkéjü kereskedelmi ház által elnyomott kiskereskedésnek, a gazdaságot sanda szemmel néző sanyaru köznépnek már régi hangulata a F.-ház ellen emelt uzsoráskodásról és embernyuzásról (Schinderei) szóló vádakban talált kifejezést; igy a kölni német birodalmi gyülésen is. 1519. V. Károlynak császárrá választása nagy részben F. Jakab pénzsegélyének köszönhető. Ezért ismételten viszontszolgálatokban részesíté a hálás fejedelem. X. Leó pápa pedig ugyancsak őt hasznos szolgálataiért lateráni grófnak és «eques auratus»-nak nevezé ki. Érthető, hogy a «katolikus uralkodók bankárjai» nem rokonszenveztek a reformációval, s ez oknál fogva és roppant nyerészkedési vágyuk miatt Luther Márton és Hutten Ulrik részéről támadásoknak voltak kitéve. 1524. érzékeny csapást mértek a F.-ra Magyarországon.

Ez évben és 1525. a rendek, némileg Fortunatus Imre (l. o.) áskálódásainak hatása alatt s a pénzügyek romlásáért, az uj és silányabb pénzért az uzsoráskodó, s «az ország vérét szivó» F.-eket is felelősekké téve, követelték, hogy üzessenek ki az országból s tiltassanak el mindenkorra a rézbányászattól és ipartól. Igaz ugyan, hogy a réz kivitele alkalmával megestek nagyobb szabálytalanságok, de a vádakban sok a szertelen tulzás; a pénzverésre pedig a Thurzók körmöci kamaragrófságának idején sem volt nagy befolyásuk. A rákosi és hatvani gyülések határozatánál fogva a F. budai faktora, Alber János, elfogatott. Bányáikat s vagyonuk egy részét elkobozták, jogosítványaikat beszüntették s 200,000 frt lefizetésére itéltettek. F. Jakab, kinek érdekében Zisgmond lengyel kir., V. Károly császár, Ferdinánd ausztriai főherceg, VII. Kelemen pápa és mások fordultak II. Lajos királyhoz, de hasztalan: időközben meghalt. A besztercei bányák uj kezelésével elégedetlen és nagy pénzhiányban szenvedő II. Lajos erre F. Antalt több engemény árán rábirta, hogy 1526., a Thurzókkal leszámolván, egyedül haszonbérbe vegye a rézbányákat. I. Ferdinánd 1527. megerősítette e szerződést. Ugyszintén Szapolyai János, ki már előbb is pártfogolta őket, 1529. több rendeletet bocsátott ki érdekükben. 1530. V. Károly császár F. Raimundot és Antalt grófi rangra emelte. 1533. megszüntették a budai ügynökséget s a F. bankári és nagykereskedői működésével ezentul nem találkozunk Magyarországon. 1535. F. Raimund, Antal és Jeromos megvették Thurzó Elektől a pozsonymegyei Vöröskő várát és uradalmát, hol 1586. minden tekintetben kiváló gazdaságot folytattak. Ez évben (1512) I. Ferdinándtól minden visszaélésük mellett is elvitázhatatlan érdemeikért a magyar honfiságot és nemességet nyerték, V. Károlytól pedig az Algeria elleni hadjáratában nyert támogatásért arany és ezüstpénzek verésének jogát. 1546. a török zavarok közepette nyugtalan F. kezéből a magyar bányaművek véglegesen átmentek a király kezébe. 1560. mehalt F. Antal. Ő is, mint a legtöbb F. anyagi érdekeinek megóvása mellett, művészetet s tudományt mindig támogatott, emberbaráti célokra is áldozott. A F. jótékonyságáról tanuskodik az augsburgi Fuggerei, 108 kis ház, melyeket nagyon csekély bér mellett engedtek át vagyontalanabb polgártársaiknak. A F., kik mint grófok is, még II. Ferdinánd idején folytatták üzletüket, több fejedelmi házzal rokon kötelékbe léptek. Mind F. Raimund, mind Antal most is virágzó ágak alapítói lettek. Említésre méltók: F. Márkus (1529-1597). Egy hadászati és hippologiai munkát irt, mely több kiadást ért. Leányát, Máriát, 1583. Pálffy Miklós, a győri hős vette el. A német lányból lelkes magyar asszony lett. Meghalt 1646-ban. Gróf F. Ferenc, csász. táborszernagy, a török ellen harcolva, 1664. elesett a szt.-gotthárdi csatában. F. Jakab (megh. 1657.) konstanzi püspök volt. F. Ottó Henrik (1592-1644) táborszernagy, hadi és diplomáciai tevékenységet fejtett ki a 30 éves háboruban. F. Anselm Mária gr. (1766-1821) bajor főkamarás. II. Ferenc császár őt és fiutódait 1803. birodalmi fejedelemmé tette. De az ujonnan alakított babenhauseni fejedelemség 1805. már Bajorországba kebeleztetett. Unokája F. Lipót, Babenhausen hercege (szül. 1827). A F. család tagjai különösen Bajorországban most is előkelő katonai és udvari tisztségeket viselnek. V. ö. Wenzel Gusztáv, A Fuggerek jelentősége hazánk történetében (Akad. értek. 1883). U. a., Magyarország bányászatának kritikai története. Falke János, Geschichte des deutschen Handels.

Forrás: Pallas Nagylexikon