Fültükör

v. fültölcsér, tölcsérszerü, fémből v. kemény kaucsukból készült eszköz, amely arra szolgál, hogy segélyével a külső hangvezető szőrözetét lelapítva, másrészt annak pörgeszerü csatornáját többé-kevésbbé kiegyensítve, a külső hangvezető falát, a dobhártyát, sőt azon át a dobüreg látható részét áttekinthessük. Az ily vizsgálathoz szükséges még egy fényvetítő, homoru, közepén átlyukasztott tükör.

Forrás: Pallas Nagylexikon