Füstszekrény

(ném. Rauchkasten, franc. boîte a fumée), a leginkább a lokomotiv-, hajó- és lokomobil-kazánoknál alkalmazott nagyobb kamra, melybe a tüzcsövek a füstöt vezetik, mielőtt a kürtőn át a szabadba jutna; célja egyrészt a számos csőből tóduló füstöt, pernyét közös térben felfogni, másrészt a kazán ezen végét a külső levegővel való érintkezéstől megóvni, ami egyuttal a füstgázok melegének némi értékesítését is képezi. A F.-en van a kürtő s ennek fenéknyilása alatt az u. n. állandó v. segéd-fuvócső (constantes v. Hilfs-Blasrohr), mely a végén egyszerüen fölfelé görbített, v. pedig zárt gyürübe végződő szükebb cső (utóbbi esetben felső felén átlyukasztva), amelyen át gőzt eresztve, a F.-ben ritkulást idézünk elő, mire a gázok a tüzcsöveken erősebben tódulva, a tüz élesztését eredményezik (főleg begyujtáskor és a gőznyomás csökkenésekor használják ezt a segédeszközt gyors gőzfejlesztés céljából). Lokomotivoknál a F.-en keresztül jut a gőzhengerek használt gőze is a szabadba és pedig a kiömlő csövek közös végére helyezett u. n. változtató fuvócsövön át, mely szintén a kürtőbe tódítja a gőzt s menet közben a lokomotiv tüzének folytonos élesztését eszközli. Ezt a fuvószövet rendesen 3 darab képezi, u. m. két csappantó és ezek négyszögletes tokja; a csappantók elfordítása által (megfelelő rudazat segélyével) a bezárt nyilás kisebbíthető v. nagyobbítható, mihez képest a kipuffogás is erősebb vagy gyengébb s éppugy a tüz élesztése is, melynek viszont az erősebb v. mérsékeltebb gőzfejlődés a következménye. (Az erős puffogást, zihálást leginkább a vonatok emelkedéseken fölfelé menetekor hallani, mikor több gőzre van szükség.) Kordina (M. Á. V. gépgyári főfelügyelő) szerkesztett oly változtató fuvócsövet, mely köcsögalaku s kiömlési nyilása egy belül lévő föl s alá mozgatható körtével szükíthető. Ebben a fuvócsőben a két gőzhenger kiömlése el van különítve, hogy az ellenynomás a gőzhengerben csökkentessék (l. alább). Igen gyakran a füstszekrényen át mennek a gőzhengerekbe vezető beömlőcsövek is, melyek ily módon jobban védve vannak a lehüléstől, bár viszont kevésbbé hozzáférhetők; a F.-ben a tüzcsövek fölött szokás szikrafogó szitát alkalmazni, hogy a szikrák (a fuvócső működése folytán) egyenest a szabadba ne jussanak; az igy visszamaradó pernye a F. fenekét lepi el, melynek eltávolítására alul tölcsért szoktak megerősíteni s ennek fenekén félrefordítható tolattyut alkalmazni.

A szikrák biztosabb eloltása céljára gyakran locsoló csövet találunk a F.-ben, vékonyabb rézcsőből készítve és lefelé kilyukasztva; a kazánból egy csappal időnkint vizet eresztenek bele s elárasztják az izzó pernyét. Ahol azonban silányabb minőségü (barna) szenet v. sok apró (por) szenet égetnek, sem az említett sziklarosta, sem a locsoló nem képes a lokomotiv szikrahányását állandóan annyira csökkenteni, hogy ebből a vasut mentén gyujtogatások ne keletkeznének (száraz fü, széna, szalma, gabona, házfödelek stb.) s azért a különféle szikrafogó (l. o.) készülékek állandóan foglalkoztatják a vasuti szakértőket. Egy módja a szikrahányás hathatós csökkentésének az u. n. amerikai F. alkalmazásában rejlik s ez csak annyiban különbözik a közönséges F.-től, hogy sokkal hosszabb s a kürtő nem a közepén áll, hanem jóval hátrább, ugy hogy a fuvócső szivása folytán a tüzcsövekből előre röppenő szikrák jó része nem jut a kürtőbe, hanem elől lerakódik s inkább csak a könnyü füst szivódik kifelé. Hogy a fuvócső azon célja, miszerint kellő léghuzamot tartson fönn a tüzelő tér számára, illuzóriussá ne váljék, szükséges a F.-t lehetőleg légmentesen körülzárni s azért fontos a F. ajtajának pontos ráfekvése a homlokfalra, valamint a jó zárószerkezet alkalmazása is.

Forrás: Pallas Nagylexikon