Gaeta

az ugyanily nevü járás székhelye, Olaszország egyik legerősebb vára és püspöki székhely; Caserta olasz tartományban, a Tirreni-tenger G.-i öblénél, vasut mellett, a szárazföldhöz keskeny földnyelvvel összekötött hegyfokon, (1881) 16,901 lak., biztos kikötővel, amelynek egykoron élénk forgalma volt, de most csak a parti hajózásnak és a halászatnak áll szolgálatában. A citadellában van Bourbon connétablenak és Lajos, Hessen-Philippsthal hercegének siremléke. A városban a Szt. Erasmus székesegyházban Paolo Veronesenek egy szép képe és azon zászló látható, amelyet Juan d"Austrianak V. Pius pápa ajándékozott. A város fölött a Monte Orlandon állanak L. Munatius Plancus, a lyoni római gyarmat alapítója mauzoleumának romjai és egy 12 oldalu oszlopnak maradványai, amelyen a 12 szélnek neve latin és görög nyelven be van vésve. Környékén számos a nyaraló és a narancsfaliget. G., amelyet a monda szerint Aeneas alapított és dajkájáról, Cajetáról nevezett el, görög gyarmat volt. Már a rómaiak korában is nyaralók, szinházak, templomok környékezték. Kikötőjét Antoninus Pius építtette vagy legalább is kibővítette. A középkorban már fontos erősség volt és sok ideig a nápolyi királyság kulcsának tekintették. 1707. Daun, az osztrákok vezére, 6 hónapi ostrom után rohammal vette be. 1734. Károlynak, a későbbi nápolyi királynak vezérlete alatt álló spanyol, francia és szárdiniai hadak foglaták el. 1799. a franciák szállották meg, de még ugyanazon évben el is hagyták. 1806. Massena vezérlete alatt a franciák ujból ostrom alá fogták és csak akkor foglalhatták el, midőn Lajos, Hessen-Philippsthal hercege, a védelem vezetője sulyosan megsebesült. 1815. három havi ostrom után az osztrákok foglalták el. 1848. ide menekült IX. Pius pápa és itt tartotta székhelyét 1848 nov. 25-től 1849 szept. 4-ig. 1860. II. Ferenc nápolyi exkirály 12,000 emberével, miután Nápolyt Garibaldi elfoglalta, G.-ba menekült és magát makacsul védelmezte, mig végre a várat 1861 febr. 13. kénytelen volt feladni. V. ö. Garnier, Journal du siege de G. (Páris 1861).

Forrás: Pallas Nagylexikon