Galambóc

(szerbül Kolombac), egykor erős vár Szerbiában, a Duna jobbpartján, Szendrő közelében. A török hódítás kezdetén élénk szerepet játszott hazánk történetében. A rómaiak idejében Columbaria név alatt ismeretes. A török fellépésekor ez volt Szerbia keleti végvára a Duna mellett, s ez volt az első vár, melyet a török határainkon elfoglalt. Bajazed szultán vette be 1391-ben, de ezután Perényi Péter visszafoglalta. 1427-ben Galambócot áruló szerb kapitánya 12,000 aranyért a török kezére játszotta. Zsigmond király 1428. áprilisban 25 ezernyi sereggel, oláh és lengyel segédhadakkal szárazon és vizen támadta egyszerre. A hajóseregben egy gályát a fővezérré nevezett Rozgonyi István neje, a hőslelkü Szentgyörgyi Cecilia vezetett és pedig oly férfias bátorsággal, hogy gályájával több izben megközelítette G. várát, és abba keményen lövöldöztetett a törökökre. De Murad szultán nagy felmentő sereggel érkezett a fontos vár alá, ugy hogy Zsigmond jónak látta fegyverszünetet kötni, melynek föltételei szerint G. török kézen marad, a magyar sereg pedig háborítatlanul átkelhet a Dunán. De a törökök rátámadtak az átkelő magyar seregre s csak ágyuik védelme és a lengyel hátvéd hősies önfeláldozása mentette meg nagyobb pusztulástól a magyar sereget s köztük magát a királyt is. A török G. megrongált falait helyreállíttatta s onnan állandóan fenyegette Magyarország aldunai részét, tőszomszédjává válván az országnak. Csak Kinizsy Pálnak, mint az elvidék országos főkapitányának sikerült még egyszer 1483-iki szerbiai hadjárata alkalmával a töröktől visszaszerezni. De aztán Nádorfehérvár elvesztése (1521) után G. is végkép elveszett Magyarországra nézve. Most csak romjaiban állanak a Duna hulláma fölé vadregényes sziklafalakon emelkedő várfalak. A sziklák oduiban az Alföldön olykor ilyesztő sokaságban fellépő és az állatokra nézve veszedelmes, u. n. kolumbácsi legyek tanyáznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon