Galba

Servius Sulpicius G., római császár, előkelő patricius családból született Kr. e. 5-ben és Augustus házával is rokonságba jutott. Legelőször Aquitania helytartójává lett, azután konzul Kr. u. 33-ban, 39-41-ig helytartó a Felső-Rajnánál, résztvett Claudius britanniaia vállaltában és ismételten prokonzul volt Afrikában (45-46). Vitéz, szigoru katonának, pontos és takarékos tisztviselőnek ismerték. 60-tól fogva Spanyolország tarracói provinciáját kormányozta s rendkivüli tekintély és gazdagság állott rendelkezésére. A császári testőrhad Rómában G.-t császárnak kiáltotta ki, Nero pedig a szenátustól halálra itélve, menekülés közben öngyilkossá lett (68 jun. 9.). G. csak okt. elején érkezett Rómába. Kegyetlenül büntetett, de annál szükebben és részrehajlóbban mérte a jutalmat katonáinak. Voltak üdvös intézkedései, de hitvány kegyeltjei lerontották minden hitelét s ellenségeit csak szaporította. emberei megválasztásában nagyon csalódott. Aulus Vitelliust fölemelte s az elégületlen rajnai légiók megfékezésére küldötte, de a hálátlan csakhamar önmagát kiáltatta ki császárnak. A feddhetetlen Piso Licinianust jól szemelte ki és adoptálta utódjává, de ezzel meg az ugyanarra számító Salvius Ottót, a tömeg pazar kegyeltjét bőszítette maga ellen, aki a testőröket a maga részére nyerte és G.-t Pisoval együtt fölkoncoltatta (69 jan. 15). Életét megirték Plutachos és Suetonius. Remek mellszobrát a kapitoliumi muzeum őrzi Rómában.

Forrás: Pallas Nagylexikon