Gerendaváltás

fafödémekben és fedélszerkezetekben egyes gerendáknak, szaruknak stb. kiváltása oly helyeken, hol azok különben lépcsőházakba, szellőző lyukakba, kéményekbe stb. nyulnának be. Minden gerendaváltásnál van: 1. váltótartó gerenda, rendesen kettő, melyek az egész terhet viszik; 2. váltógerenda, melyet a kémények v. az ür hosszában fektetünk le és mely a váltótartókon nyugszik; 3. váltott gerenda, mely a váltóba lesz csapolva, hogy a kéménybe v. az ürbe nem nyuljék. Kéményeknél a váltót a váltótartót a kémény falától legalább is ¹/₂ téglaszélesség válassza el. Fafödének gerendasorának elhelyezésére nézve irányadó az, hogy: 1 a gerendák lehetőleg kevéssé feküdjenek szabadon (tehát a keskenyebb hosszt hidalják át) és 2. hogy az épület homlokfalait amennyire lehetséges, derékszögben találják. Nagy figyelemmel kell lenni a gerendák ágyazására (l. o.), hogy a födém sulya minél egyenletesebben oszolják szét a falakon és egyes gerendák bekötésére (l. Kötővas), hogy az étellenes falak egyesíttessenek és a falvetemedések elháríttassanak. Többnyire minden 3-ik vagy 4-ik gerendát kötünk be a falba falkötővassal. A váltartó-váltót és a váltott gerendákat egymással rendesen bélcsappal (l. o.) kötik össze. Csapos gerendafödémek gerendái is igy válthatók ki v. még egyszerübben, ha a váltartót egyszerüen ferdén lecsapoljuk (jó, ha a ferde sikot egy kis vizszintes fokkal megszakítjuk) és reá a váltógerenda szintén ferde lapját fektetjük. Favázas falaknál a G. néha meglehetősen bonyolódott, mert a váltott gerendák fölül a kályhákkal stb erősen meg vannak terhelve. Az elv itt az, hogy hosszu gerendaváltásokat lehetőleg kerülnünk kell.

Forrás: Pallas Nagylexikon