Gervinus

György Gottfried, német történetiró, szül. Darmstadtban 1805 máj. 20., megh. Heidelbergában 1871 márc. 18. 1825. a giesseni egyetemre iratkozott be. A következő évben Heidelbergába ment, hol Schlosser hatása alatt történelmi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. 1830. magántanár lett a heidelbergai egyetemen s 1835. kiadta hires munkájának: Geschichte der deutschen National-Litteratur (Lipcse 1835-42, 5 köt.) első kötetét. (A későbbi kiadások e cimet viselik: Geschichte der deutschen Dichtung.) Korszakalkotóvá tette ezt az uttörő munkát az a körülmény, hogy G. az első volt, ki a német irodalomtörténetet a politikai és a miveltség-történelemmel a legszorosabb összeköttetésben tárgyalta. 1835-ben a göttingai egyetemre hivták meg tanárnak s itt irta Grundzüge der Historik (1837) cimü, mély reflexióról tanuskodó kis munkáját. Göttingai tartózkodása azonban rövid időre terjedt, mivel a hannoveri alkotmány felfüggesztése ellen hat tanártársával ő is tiltakozott. Emiatt 1837 dec. állását elveszítette s számüzetett. Erre egyideig Darmstadtban, majd Olaszországban tartózkodott s 1844. Heidelbergában telepedett le. 1847-ben a Deutsche Zeitungot alapította, mely a Németország szövetséges állammá való átalakítására törekvő pártnak főközlönye lett. 1848. tagja volt a frankfurti parlamentnek. A nemzetgyülés feloszlatása után teljesen visszavonult a politikai élet teréről s előbb Shakespeareről irt egy terjedelmes tanulmányt (Lipcse 1849-52, 4 köt.), majd a legujabb kor történelmét dolgozta fel az Einleitung in die Geschichte des XIX. Jahrhunderts és Geschichte des XIX. Jahrhunderts (Lipcse 1856-66, 8 köt.) c. hézagpótló és sok tekintetben uttörő munkákban. Megélte a német egység megalapítását, de a vér- és vaspolitikának nem volt barátja és különben sem szivelhette a porosz politikát. Ebeli elégületlenségének a Geschichte der deutschen Dichtung uj kiadásának előszavában (1879) adott kifejezést. Sokat fáradt a halle-i Händel-szobor és lipcsei Händel-társulat alapítása körül. Özvegye G. Viktória Händel műveinek oktatás szempontjából válogatott kiadását rendezte sajtó alá (1892). Munkái közül, a már említetteken kivül, kiemelendők: Denkschrift zum Frieden an das preuss. Königshaus; Selbstkritik (1872); Händel und Shakespeare. Zur ästhetik der Tonkunst (Lipcse 1868) és Nekrolog über Friedrich Christoph Schlosser (u. o. 1861). V. ö. Lehmann, G. Versuch einer Charakteristik (Hamburg 1871); Gosche, G. (Lipcse 1871); Briefwechsel zwischen jakob und Wilh.-Grimm, Dahlmann u. G. (Berlin 1885). 1893. jelent meg önéletrajza: G. Leben, von ihm selbst verfasst (Lipcse).

Forrás: Pallas Nagylexikon