Ghislanzoni

(ejtsd: giszlandzoni) Antal, olasz iró, szül. Leccóban 1824., megh. Caprino Bergamascoban 1893 julius 15-én. Orvosnak készült, azután szinházi énekes lett. 1848. Milánóban két forradalmi folyóiratot adott ki, amiért előbb elfogták, azután kénytelen volt Svájcba menekülni; 1849. a franciák elfogták és Korzikába vitték. Kiszabadulván, ujra szinész lett, előbb Bastiában, azután Párisban. 1854. hangját elvesztette, visszatért Olaszországba s az irodalomra adta magát. Nagy hatást keltettek első munkái a milanói Cosmorama pittorico-ban, melybe Gli artisti da teatro c. 6 kötetes (Milano 1865, uj kiadás 1872), I rapporti di parentela és Le Vergini di Nyon c. regényeit is irta. 1857. alapította a L"Uomo di Pietra c. humorisztikus lapot, melyben a többi közt Memorie di un gatto c. regényét közölte. Sokáig szerkesztette a Rivista minima-t, később pedig Leccóban a Giornale capriccio-t. Egyéb munkái: Aida (magyarra ford. Ormai Ferenc, Budapest 1885), Salvator Rosa, I promessi sposi, Francesca da Rimini operaszövegek; összesen 60 dalmű-szöveget irt. Továbbá: Le donne brutte, romanzo comico-sentimentale (Milano 1870);Racconti proibiti (u.o. 1870); Un capriccio di donna, melodrama serio (Genova 1870); Gli artisti alla fiera (Torino 1872); La mode nell"arte, commedia (Milano 1881); L"arte di far debiti (u.o. 1881); Nuovi recconti da ridere (u.o. 1882); In chiave di baritono, storia di Milano dal 1836 al 1848 (u.o. 1882); Capricci letterarii (6 köt., Bergamo 1886-89). Magyarra Huszár I. és Mócs Zsigmond fordítottak elbeszéléseiből. Emlékének 1894 okt. szülővárosában, Caprinóban, Verdi kezdeményezésére szobrot állítottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon