Golicyn

(máskép Galicin v. Gallicin), orosz hercegi család, mely Godimin litván nagyhercegtől, a Jagellók ősétől származtatja magát. A család egyik őse, Iván (máskép Bulgak is) az általa viselt nagy bőr-kesztyüktől (goljica) kapta G. nevét. A család nevezetesebb tagjai: G. Bulgakov Ivanovics Mihály, Ivánnak legidősb fia, bojár és vojvoda, az oroszokat vezérelte a krimi tatárok és a litvánok ellen; 1514. az Orsa melletti csatában Konstantin osztrogi lengyel fejedelem elfogta s csak 38 évi fogság után bocsátotta szabadon; erre a cárhoz ment, de már 1552. a Moszkva melletti Szt. Háromság-kolostorba vonult, hol nemsokára meghalt.

G. Vasziljevics Vaszilj, az előbbeni ősunokája; az 1613. meghalt ál-Demeter után egyike volt a négy orosz trónkövetelőnek. Lengyelországba küldetvén, hogy Vladiszlav lengyel fejeldelemmel cárrá való kikiáltatását tudassa, utközben elfogták, Szmolenszk ostrománál a lengyelek árulással vádolták s börtönben halt meg 1619.

G. Alekszejevics Borisz, szül. 1641. Nagy Péter cár nevelője volt, aztán kormánytanácsos és Kazán s Asztrakán kormányzója. Megmentette növendéke életét az ez ellen nővére, Zsófia által szőtt cselszövéstől s ugyanazért Nagy Péternek mindig kegyeltje volt. Megh. 1713.

G. Vasziljevics Vaszilj, a nagy melléknévvel szül. 1643., megh. 1714. A Dnjepr melletti kozákok parancsnoka volt, akik őt hetmanjoknak is megválasztották; 1608. Fjodor cár alatt miniszter volt. Kedvese, Zsófia carevna, Nagy Péter nőtestvére regenssége idejében csaknem teljes hatalommal ő uralkodott, 1682. elnyomta a sztrelicek és raszkolnikok lázadását s generalisszimus és főpecsétőr lett. Igyekezett a tudományokat és művészeteket Oroszországban meghonosítani. Minthogy a krimi tatárok elleni háboruban nem volt szerencséje, 1689. a carevnával együtt elkergették s Oroszország északi vidékére számkivetették, hol meg is halt.

G. Mihajlovics Demeter, államférfi; volt nagykövet Konstantinápolyban, azután az országos pénzügyek igazgatója, végül pedig a G.-ok és Dolgorukiak pártjának feje. II. Péter cár halála után kivitte, hogy Ivanovna Anna kerüljön a cári trónra. Minthogy Ivanovna Annával olyan okmányt iratott alá, mely a cári hatalmat korlátozta, kegyvesztetté lett s a schlüsselburgi börtönben halt meg 1738.

G. Mihajlovics Mihály (I.), Oroszoszág egyik leghiresebb hadvezére, az előbbeni testvére, szül. 1674 november 11., megh. Moszkvában 1730 dec. 21. Kitünt Péter alatt a törökök és a svédek elleni háboruban, bevette Schlüsselburgot. 1714. elfoglalta Finnországot, ezért mint ez ország kormányzója a finn melléknevet kapta. Később Szt. Pétervár kormányzója lett. 1723. a törökök ellen harcolt, 1724. tábornagy s 1730. a hadi kollegium elnöke lett.

G. Mihajlovics Mihály (II.), szül. 1685., megh. 1761. Hollandiában és Angolországban képezte magát a tengerészetre, volt altengernagy, titkos tanácsos és szenátor, 1740. persa követ és tengernagy, 1753. szt. pétervári kormányzó, 1756. főtengernagy és az admiralitási kollegium elnöke; hivatalát III. Péter alatt, 1672. letette, de II. Katalin alatt ujra visszanyerte.

G Mihajlovics Sándor I. Mihajlovics Mihály fia, megh. Szt. Pétervárott 1783. Volt követségi tanácsos Konstantinápolyban, aztán drezdai követ; kitünt a hétéves háboruban, tábornokká lett s Livoniában volt, mikor II. Katalin trónra jutott. 1768. a dnjeszteri első hadtestet vezérelte s 1769. elfoglalta Khotint. utóbb tábornagy és Szt. Pétervár kormányzója lett.

G. Alekszejevics Demeter, az előbbeni fia, szül. 1735., megh. Braunschweigban 1803. márc. 21. II. Katalin alatt követ Voltaire-rel és az enciklopedistákkal. Munkája: Description de la Tauride (1788). Felesége a porosz Schmettau gróf tábornok leánya, Adelheid Amália volt, vakbuzgó katolikus nő, aki fiukat, Demetert is olyannak nevelte s aki 1792. mint hittérítő É.-Amerikába ment s ott is halt meg 1840-ben.

G. Nikolajevics Sándor, szül. 1774., meghalt 1844. nov. 22. I. Sándor cár fiatalkori barátja, később pedig meghitt tanácsadója volt. 1803. a szent szinódus főprokurora, 1807. közoktatásügyi miniszter de 1824. a reakcionárius papság megbuktatta, mire főpostaigazgató lett, de Sándor halála után (1825) szelidsége és szabadelvüsége miatt minden befolyását elvesztette.

G. Szergejevics Miklós, orosz történetiró és tábornok, szül. 1808. Egyideig a szt. pétervári jogi iskola igazgatója, majd a táborkari Miklós-akadémia parancsnoka volt. Főmunkája a 23 kötetes Vojennájá isztorijá sz drevnjejsih vremjon (Hadi történet a legrégibb időktől kezdve, 1822). Ezenkivül sokat irt a szt. pétervári Russzkája sztariná (Orosz régiség) c. történelmi folyóiratba.

A zene történelemben nevet szereztek: G. Miklós, Beethoven baráti pártfogója, megh. Kurszkban (Oroszország) 1866. Ő iratta Beethovennel 124. művét (Szinházavató) s emez neki ajánlotta 3 utolsó vonósnégyesét és 1822 óta levelezésben állt vele. Jeles gordonkás volt, neje pedig ritka jó zongorázó. - Fiuk, G. György herceg, szül. Szt. Pétervárott 1823., megh. 1872 szept. Amerikában, hangversenyköruton. Mint saját zenekarának igazgatója, nagy elismeréssel adta elő Francia- s Angolországban és a tengeren tul főleg saját és Glinka műveit. Szerzett miséket, dalokat stb. is.

Forrás: Pallas Nagylexikon