Gót nyelv és irodalom

alatt azon népek nyelvét és irodalmát értjük, melyek Kr. u. a II. sz.-ban a Visztulától egész a Dunáig laktak. A germán nyelvcsaládnak főága volt, mely a skandináv nyelvekkel állott legközelebbi rokonságban. A nagy gót törzsnek keleti nyugati gótokra és gepidákra való szétszakadása óta irodalmi tekintetben a nyugati gótok lettek irányadók; a közöttük létezett dialektus-különbség azonban nem lehetett lényeges, mert a nyugati gót bibliafordítások az Italiában lakozott keleti gótoknál is használatban voltak. A gót nyelv kevés maradványai nyelvbuvárlat szempontjából fölötte értékes kincset képeznek, mert semilyen más germán nyelvből nincsenek ily régi maradványok. Igy p. a legrégibb német és gót nyelv között 400 év van. A legfontosabb nyelvemlék Ulfilas gót bibliafordításának töredékei, fennmaradt tovább Nagy Teodor korából néhány okmány, egy gót kalendárium töredékei s néhány összefüggés nélkül való sor. Ulfilas bibliafordításának nagy terjedelme (csaknem az egész szentirás), főleg pedig azon pompa, mellyel a Codex argenteus (ezüst kódex) irva van, kétségtelenné teszik, hogy a gótoknak már volt irodalmuk és hogy nem kevesen birhatnak már az olvasásban való jártassággal. Azonban szerencsétlen végzet érte e szép nyelvet. Olaszországban a gótok bukásával nyomtalanul elenyészett; a nyugati gótok Spanyolországban, az amugy is tulnyomó belföldiekkel szemben, még az arab hódítás előtt sem fejleszthették eléggé nyelvüket, ugy hogy az arab korban teljesen elpusztultak. Csakis a már régen Krimbe menekült gót maradvány, az u.n. Gothi Tetraxitoe vagy krimgótok tartották fenn nyelvüket egészen a XVI. sz.-ig, melyről busbecki Gisler Augerius (Flandriából) följegyzései nyomán igen értékes töredékek maradtak az utókorra. Bár a XVIII. sz.-ban egészen eltünt e nép kétségen kivül áll, hogy létezett. Legalaposabban ezt Massmann a Hauptféle Zeitschrift für deutsches Altertum I. kötetében mutatta ki. A gót nyelv kifejezésekben és magánhangzókban a leggazdagabb germán nyelv; szintaxisa már a német alatt áll, mert gyakran a görögöt veszi alapul. A gót nyelv ismerete ujabban, a Codex argenteus feltatálásától, a XVI. sz. második feléből datálódik. Alaposan legelőször a németalföldi Junius Ferencz foglalkozott a gót nyelvvel, ki a nyelvtanon kivül a Codex argenteust is kiadta. A gót nyelvtant egészen uj szempontból Grimm irta meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon