Gregorovius

Ferdinánd, német történetiró, szül. Neidenburgban (K-i Poroszországban) 1821 jan. 19., megh. Münchenben 1891 máj. 1. A gimnáziumot Gumbinnenben, bölcsészeti, történeti és teologiai tanulmányait pedig a königsbergi egyetemen végezte. Eleintén többnyire romantikus irányu, szépirodalmi és irodalomtörténeti kérdések kötötték le figyelmét; ilyenek a Werdomar und Wladislaw, aus der Wüste Romantik (Königsberg 1845, 2 rész); Goethes Wilhelm Meister in seinen socialistischen Elementen (u.o. 1845). Lelkesedéssel üdvözölte az 1848-iki mozgalom hajnalát és hogy mily rokonszenvvel kisérte a felkelő nemzetek, nevezetesen a lengyelek és hinfitársaink ébredését és szabadságharcát, mutatják a Die Idee des Polenthums (Königsberg 1848) c. műve és a Die Polen- und Magyarenlieder c. verskötet. A forradalmak lezajlása után történeti tanulmányokra adta magát, melyeknek első gyümölcse a Der Tod des Tiberius c. történeti dráma volt (Hamburg 1851). Ezt első nagyobb historiai műve követte: geschichte des römischen Kaisers Hadrian u. seiner Zeit (Hamburg 1851, 3 kiad. 1884), melyben különösen a művelődéstörténeti háttér köti le az olvasó figyelmét. 1852. jutott el végül Rómába, mely második hazájává lett. Itt irta meg Gesch. der Stadt Rom im Mittelalter (1. kiad. 8. köt. 1859-1873, IV. kiad. 1886-92) c. művét, mely a világirodalom egyik gyöngye. Közbe-közbe kisebb dolgozatokban számolt be olaszországi tanulmányutjairól; ilyenek a Corsica (1854, 2 köt.), Siciliana (1860, Capri (1868), Latenische Sommer (1863); Von Ravenna bis Mentana (1871) és Apulische Landschaften (1877) cimü művei. Hasonló irányu a Figuren, Geschichte, Leben und Scenerie aus Italien cimü mű. Euphorion cimü idilli époszában (1858, 2. kiad. 1872) hasonlóan klasszikus szellem lüktet. 1856. mint műfordító is bemutatta magát, amidőn Melli János palermói költő dalait németre fordította (2. kiad. 1886). Nagy munkájának mintegy kiegészítése a Die Grabmäler der römischen Päpste cimü kis könyv (1857, 2 kiad. 1881), melyet magyarra is lefordítottak (Olcsó könyvtár.)

1869-70-ben a vatikáni zsinaton megismerkedett a főpapi ellenzékkel, többek közt Haynalddal és Strossmayerrel. Haynald azt mondta neki egyszer fülindulásában: «Leteszem püspöki méltóságomat, nyakamba veszem botanizáló táskámat és ujra természetvizsgáló leszek». Jelen volt továbbá Rómának az olasz királyi csapatok által történt megszállásánál 1870 szept. 20. és nem részvét nélkül látta a pápai világi hatalomnak megdöglését, mellyel szemben egyáltalában levetette volt protestáns elfogultságát. Miután nagy munkájával teljesen elkészült (1873), maguk az olaszok halmozták el kitüntetésekkel. Róma városa pedig diszpolgárnak választota s azonfelül olaszra fordították le művét: Storia della citta di Roma nel medio evo (Velence 1874-76, 8 kötet). 1874. Lucrezia Borgia c. művével lepte meg tisztelőit, melyben a szerencsétlen nő ártatlansága mellett kardoskodott. (Ezt Márkus M. és Feleki J. ford. magyarra, 3. kiad. 1892). Követte ezt az Urban VIII. im Wilderspruch zu Spanien u. dem Kaiser c. munka (1880), mely levéltári alapon meglepő szinben tárja fel a kuria és a II. Ferdinánd közötti személyes ellentétet. 1880 óta a bizanci történettel kezdett behatóbban foglalkozni. 1882. adta ki az Athenais, Gesch. einer byzantinischen Kaiserin c. biográfiáját, melynek hátterét az athéni és konstantinápolyi tudományos és udvari élet képezi. 1882. Korfuról közölt idillikus utleirást. 1882. teljesen átdolgozta a Hadriánusról irt monográfiát; 1883-ban leirta szülővárosát, a német lovagrend egykori birtokát (Die Ordensstadt neidenburg, Marienwerder). Ugyancsak 1883. adta ki Róma városának egy régi tervrajzát (Una pianta di Roma da Leonardo de besozzo milanese) a firenzei akad. értekezéseiben és külön lenyomatban. 1886. jelent meg a Die Münzen Alberichs c. értekezés (müncheni akad.) és Hat Alarich die Götter Griechenlands vernichtet? (u.o.) 1887. jelent meg a Kleine Schriften zur gesch. u. Kultur gyüjtemény I. kötete, mely a felsorolt akadémiai értekezéseket tartalmazza. Ebben az évben III. Ottó német császárnak életrajzát is irta az Allgem. Deutsche Biogr. számára és kiadta a Zug de katalonischen Kompagnie nach Böotien u. die Schlacht am Cephissus c. dolgozatot (müncehni akadémiai étek.). 1888 jelent meg a Die beiden Crivelli c. (münch. akad.) értekezés. Követték ezt nyomban: Die erste besitznahme Athens durch die Republik Venedigs (müncheni akadémiai értekezés, 1888) és a geschichte der Stadt Athen von Justinian bis zur türkischen Eroberung (1889, 2 köt. Stuttgart). Ebben az uttörő munkában sok mesebeszédet küszöbölt ki a hagyományos történetből és kimutatta nevezetesen, hogy Athén városában a XII. sz.-ban nem virágoztak a tudományok, mint azt Matthäus Paris nyomán egyik iró a másik után állította. Erre vonatkozólag l. még: Die legende vom Studium der Wissenschaften in Athen im XII. Jhdt. c. értekezését, mely a Zeitschr. für Gesch. u. Politikban (1888) jelent meg. Galanis e művet uj-görögre fordítota (1890). Ez évben jelent meg a Kleine Schriften II-ik kötete, a következő dolgozatokkal: Moderne Zustände Korsikas, Reiseerinnerungen aus Sicilien, Scenen vor Metz (1870), Die Modernisierung Roms, Lebensskizzen der Brüder Humboldt. Továbbá: Die grossen Monarchien (Müncheni akadémiai értekezés, 1891); Briefe aus der Correspondenzia Acciainoli in der Laurentiana zu Florenz (müncheni akadémia, 1890). Továbbá: Kleine Schriften (III. köt. 1892). Tartalmuk: Die Villa malta in Rom, Der Hegelianer Aug. Vera; Cl. Aug. Alertz; Urkundenbuch der Stadt Orvieto; Villa Ronzono; Das Bourbonenschloss Caserta; Die Abruzzen; Passionsspiele és Die grossen Weltmonarchien. Halála után adta ki bizalmas barátja, Althaus Frigyes G. naplóit (Römische Tagebücher, Stuttgart 1892), kaleidoszkópikus feljegyzések, melyek mégis egy szép egészet mutatnak és különösen a pápai Rómának utolsó éveit hűen visszatükrözik. (V. ö. Századok 1893, 149 old.). Schack B. pedig G.-nak hátrahagyott költeményeit adta ki (Gedichte 1892). 1894. jelentek meg végül Thiele Hermann-hoz intézett levelei (Berlin), fölötte érdekes vallomások korunk kiváló tudósairól és művészeiről.

Forrás: Pallas Nagylexikon