Grémonville

Jakab, Brethel (Bretel) lovag, francia diplomata, szül. Rouenban 1604., hol atyja a parlament elnöke volt, megh. 1680 körül. G. előbb a katonai pályán tünt ki, amelyen az altábornagyságig emelkedett, azonfelül máltai lovag is volt. Miután 1643-47-ig Velencében működött mint követ, később pedig Rómában, 1664. a francia segélyhaddal Magyarországba indult és azután Bécsben maradt, mint XIV. Lajos követe, hol az volt a feldata, hogy az ellenzéki magyar főurakkal összeköttetésben maradjon, rokonszenvüket megőrizze, türelmetlenségüket csillapítsa, máskülönben határozott igérettől tartózkodjék és Lajos erszényét kimélje. Ezen utasításhoz G. a Wesselényi-féle összeesküvésben is hű maradt. Legelőször Lippay György érsek lépett vele összeköttetésbe, Zrinyi Miklós hive, ki az iránt értekezett G.-lel, hogyan lehessen Érsekujvárt csellel visszafoglalni. Azután Zrinyi Miklós mutatott hajlamot a francia szövetség iránt, de hirteleln halála következtében a dolog abban maradt. 1665. Vitnyédivel folytatott G. alkudozásokat, aki arra ajánlkozott, hogy a francia- és magyarellenes Lubomirsky György lengyel marsalt fogva hozza Magyarországba, de ez a terv nem sikerült. A stubnyai fürdőben történt szövetkezés után Wesselényi Ferenc és Zrinyi Péter is folyamodtak XIV. Lajos oltalmáért. Zrinyi és Fekete László személyesen fordultak pénzbeli segélyért G.-hez, ki azonban ekkor (1665 ápr.) azt felelte nekik, hogy ura még most nem szegheti meg a Lipóttal kötött békét. A murányi gyülekezet után maga a nádor is találkozott G.-lel, aki arra vette rá Wesselényit és társait, hogy irásban forduljanak Lajoshoz (1666 dec.). Nemsokára Nádasdy is találkozott G.-lel Hochauban (Laxenburgnál); Nádasdyban azonban G. nem bizott. Wesselényi halála után az összeesküvők más célok után indultak, és bár Zrínyi és Nádasdy több izben találkoztak még G.-lel, 1668. aug óta a francia külügyminiszter (Lyonnel) határozottan minden segélyt megtagadott és igy véget ért az a komédia, melyet G. ura parancsára 4 év óta a magyar ellenzékkel játszott. Állása a bécsi udvarnál mindinkább tarthatatlanná vált és elvégül visszahivatott. (V. ö. Pauler Gy., Wesselényi F. összeesküvése, 2 köt. 1876). Az okleveleket és a francia miniszter és G. levelezését l. az Acta coniurationem Bani Petri a Zrinio illustrantia. I. 1873. [kiadta Racki] és különösen a Bogisi? által kiadott II. kötetben. 1888. Századok 1890. 347. l.). Kéziratban a Récit de la bataille de la Marfée cimü munkát hagyta hátra, mely Lejdában jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon