Grossi

1, Tamás, olasz iró, szül. Bellunóban 1791 jan. 24., megh. Milanóban 1853 okt. 10. Papnak nevelték, de megszökött a szemináriumból és ügyvéd lett. Eleinte barátja, Porta példájára (l.o.) milanói dialektusban irt egy Prineide c. szatirikus költeményt az osztrák uralom ellen s egy Fuggitiva c. verses novellát, de aztán rátért az irodalmi nyelv használatára. A romantikus iskolához csatlakozott, mely akkor Manzoni vezérsége alatt küzdött a klasszicisták ellen és az olasz történelemből vett hazafiaas szellemi munkáival ő is nagy hatással volt korára. Rövidebb verses elbeszélései (az említett Fuggitiva és az Ildegonda) nagysikert arattak, de már a Lombardi alla prima Crociata c. 15-énekes éposz, tele avad-romanticizmus mindenféle tulhajtásával, már az ő közönségének sem igen tetszett. utolsó költői műve az Ulrico e Lida c. novella volt. irt egy történeti regényt is (Marco Visconti), Manzoni nyomán járva, aki nagyon szerette őt és akinek házában 15 évig lakott is. Egy dala (Rondinella pellgrina) Olaszországban rendkivül népszerü lett és még ma is dalolják. Összes munkái legujabb kiadása: Milano 1862. V. ö. Cantis, Alcuni ital. contemp. I. köt. (Milano 1868); Curti, T. G. (u.o. 1862).

2. G. Lajos, olasz zeneszerző, l. Viadana.

Forrás: Pallas Nagylexikon