Hadds

(arab), a mohammedánok azon vallásos kötelessége, hogy legalább is egyszer életükben Mekkába zarándokolnak és ott a vallásos szokástól megkövetelt ceremoniákban részt vesznek. E ceremoniák közül a legelőkelőbbek a Ka"ba (l.o.) körül végzett ünnepélyes processzió, a fekete kőnek (l. Hadsar) megcsókolása, a Khutba (l.o.) meghallgatása az Arafát hely mellett, az áldozati állatok leölése a Miná völgyben stb. E szertartásokat minden évben a Zú-l-hiddsa hónap tiz első napján végzik; minden napra el van rendelve az őt megillető szertartás. Amint a zarándokoló a szent terület határához ér, rendes ruházatából kivetkőzik és zarándok-ruhát (ihrám, l.o.) ölt magára, melyet az összes szertartások bevégezéseig használ. Aki a H. vallásos kötelességének eleget tett, a haddsi nevet viseli. A hanefita ritus szabadságot ad oly mohammedánoknak, kik a kötelességnek személyesen nem tehetnek eleget, hogy költségükön helyettes által végeztessék a H.-ot. Minden évben e vallásos kötelesség teljesítésére a mohammedán világ minden részéről nagy számu zarándokoló karavánok érkeznek a szentvárosba akár szárazföldi, akár tengeri uton. A legutóbbi időkben körülbelül 100000-et tettek az egybesereglett haddsik; ujabban a kolerajárványok egyik tényezőjének mondják az évenkinti összesereglést és az európai hatalmak vesztegzár és egyéb óvintézkedések által törekednek a hadds. közegészségügyi káros következményeinek elejét venni. A H. ceremóniák eredetét és történetét kutatta Snonek Hurgronje: Het Mekkaansche Feest (Lejda 1886). A XVII. sz. óta több európaiinak sikerült mohammedán képében a mekkai zarándoklásban részt venni; ezeknek munkáiban a szertartások leirása bőven található; az irodalomról v. ö. Goldziher, Mekkai utazások (Budapesti Szemle 1889. LVII. köt. 1-31. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon