Haltiat

(a haltia szónak többese), a pogány finneknél őrszellemféle természetfölötti lények. Minden természeti lénynek: várnak, erdőnek stb. megvolt a maga haltiája, mely fölötte őrködött, fentartásáról és jólétéről gondoskodott, annak jóakaróit, barátait megjutalmazta, ellenségeit pedig büntetésekkel - balesetekkel, sőt halállal - sujtotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon