Hangjegy-nyomás
a legrégibb ismeretes H. 1473-ból származik. Kezdetben sima
falapokra metszették, majd mozgó betük segítségével eszközölték, mint a
könyvnyomtatást s csak aztán kezdték a hangjegyeket rézlapokra metszeni. A
sokkal jutányosabb s könnyebb mód: cinklapokba acél-ár segítségével belevésni a
hangjegyeket, csak a XVIII. sz. közepén kezdett szélesebben elterjedni. A mozgó
hangjegyek, tipusok feltalálójául a történelem az olasz Petruccit tekinti
Sossunsronéból (1466-1539), de ily nyomtatványok tőle csak 1502-1523-ból
ismeretesek. A litográfia feltalálása a hangjegynyomtatást is nagyban előbbre
vitte. A falapok végleg eltüntek s helyüket kőcink- és rézlapok foglalták el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|