Hangjegy-nyomás

a legrégibb ismeretes H. 1473-ból származik. Kezdetben sima falapokra metszették, majd mozgó betük segítségével eszközölték, mint a könyvnyomtatást s csak aztán kezdték a hangjegyeket rézlapokra metszeni. A sokkal jutányosabb s könnyebb mód: cinklapokba acél-ár segítségével belevésni a hangjegyeket, csak a XVIII. sz. közepén kezdett szélesebben elterjedni. A mozgó hangjegyek, tipusok feltalálójául a történelem az olasz Petruccit tekinti Sossunsronéból (1466-1539), de ily nyomtatványok tőle csak 1502-1523-ból ismeretesek. A litográfia feltalálása a hangjegynyomtatást is nagyban előbbre vitte. A falapok végleg eltüntek s helyüket kőcink- és rézlapok foglalták el.

Forrás: Pallas Nagylexikon