Haszonkölcsön

(Commodatum), elhasználhatatlan dolognak ingyenes, visztehernélküli használatának meghatározott időre átengedése. Az ingyenesség által különbözik a H. a bérlési és haszonbéri szerződéstől, a határozott idő által a precariumtól. A H.-t vevő (commodatarius) a dolgot csak a szerződés értelmében használhatja, ez idő lejártával pedig a H.-t adónak (commodans) visszaadni köteles. A római jogban az u. n. neves reálszerződésekhez tartozik, mert a kötelem a dolog átadásával s átvételével keletkezik; neves, mert a kötelemből származó keresetnek saját neve van (actio commodati). A H.-t adó a dolognak hiányaiért nem felelős, de ha az előtte ismeretes hiányokat a szerződés létrejöttekor elhallgatta, az ez által okozott kárt megtéríteni tartozik. A H.-t vevő, ha a dolgot szerződésellenesen használja, a véletlenért is felelős. A római jog ezt lopásnak tekintette. Ily esetben, valamint ha a H.-t vevő a dolog állagát hanyagsága által veszélyezteti, ha a dologra a haszonkölcsönt adónak előreláthatlan szüksége támad, ha a vevő meghal, az adó a dolgot a szerződés lejárta előtt is visszakövetelheti.

Forrás: Pallas Nagylexikon