Hegy

a neve a földszin kimagasló részeinek. Az alföldeken, ahol kevés kimagasló pont van, már néhány méteres halmokat és lejtőket is gyakran hegynek neveznek. A hegyes vidékeken a dombokat és halmokat megkülönböztetik a magasabb hegyektől. A H. részei a H.-tető, H.-oldal, v. lejtő és a H. töve, lába V. alja. H.-csoport névvel a H.-ek csoportjait egyrészt a magános H.-ektől, másrészt a H.-soroktól különböztetjük meg. A H.-csoportok rendesen a hegységek különváló részei. Vannak azonban teljesen elszigetelt H.-csoportok is. H.-csúcsok, a H.-csoportokból és H.-sorokból kiemelkedő egyes H.-ek. H.-fő, valamely hosszannyuló H.-nek meredek vége. H.-foknak is nevezik, kivált ha sikságra vagy tengerre tekint. H.-gerinc, H.-hát, az állatok hátáról és hátgerincéről vett hasonlat alapján a hosszannyuló hegyek felső és legfelső része. H.-lánc, H.-ek láncolata, most inkább a H.-sor nevet használják. H.-meg, H.-mög, a H. mögötti vidék. H.-orom, a H.-nek előrenyomuló részei, körülbelül a. m. a H. orra; legalább erre utalnak a dunántuli Sokoró-hegy, Sokoróalja elnevezések, melyek igazán sokormu hegyekre vonatkoznak. H.-katlan, hegyektől kerített kerek szakadék, sok helyen valóban a H.-tömegek beszakadása által keletkezett. H.-nyereg, kettős H.-csúcsa a két csúcs közti nyeregforma mélyedés. H.-szoros V. völgyszoros, a H.-ek között átvezető szűk völgy. H.-taraj, nagyon meredek, sziklás H.-gerinc. H.-torkolat, a H.-oldalba nyiló szakadék. H.-zug, két H. közötti zug.

Forrás: Pallas Nagylexikon