Heimdall

(Heimdallr) a. m. a világ felett fénylő; a skandináv mitologiában az ázok (l. o.) egyike, Ódin és kilenc nőtestvérének (!) gyermeke. H. az ég szélén, a Bifrost hid (l. o.) mellett őrzi a mennyet és az isteneket. Madárnál kevesebbet alszik, éjjel-nappal egyformán jól lát, hallja a fűnek és gyapjunak növését. Midőn eljön a világ vége, az óriások támadásakor, Gjallarhorn nevü kürtjével csatára szólítja az isteneket. A végső ütközetben ő és Loki kölcsönösen megölik egymást. H., akit aranyfogu fehér áznak mondanak, valószinűleg a hajnali fény megszemélyesítője s kilenc anyja a hullámok, melyekből a napfény felemelkedik; más nézet szerint a szivárvány istene. Egy eddai dalban Rígr néven (király) fordul elő s mint ilyen a három rangnak, a szolgák, szabadok és nemeseknek atyja.

Forrás: Pallas Nagylexikon