Hektográf

sokszorosító készülék; különösen kisebbszámu körlevelek, árjegyzékek, étlapok stb. előállítására alkalmas. Rendesen csak gelatinnak és glicerinnek vegyítése után nyert lemezből áll (hengeranyag). Ha már most vastagon folyós és sok anilin festőanyagot tartalmazó tintával beirt papirost e ragadós lemezre nyomunk, ez az irást a papirosról fölveszi. Egy másik tiszta papirost a lemezre téve s gyengén reányomva, az irott dolognak pontos és jó lenyomatát kapjuk. A tinta s a massza jósága szerint 60-100 lenyomatot nyerhetünk. Jó H.-massza nyerhető 100 rész aranyozóenyv, 400 rész 28° B. minőségü glicerin és 200 rész viz vegyítéséből. A masszát az átvitt és többszörösített irástól könnyebben megtisztíthatjuk, ha a vegyülékhez közömbös anyagokat, p. kénsavas baritot adunk. A francia kormány a hivatalos munkálatainál szükséges hektografáláshoz következő anyagokból összeállított masszát ajánl: 100 rész enyv, 500 rész glicerin, 25 rész finoman porított súlypát vagy kaolin, 375 rész viz. Tintául pedig az anilin-violette koncentrált oldatát ajánlja. Minthogy azonban az anilin tintával hektografált dolgok a világosság behatására hamarosan elhomályosodnak, sokat kisérleteztek a végből, vajjon nem lehetne-e a hektografálást nyomtató festékkel s nagyobb példányszámban eszközölni? Ezt sikerült a kőnyomói eljáráshoz hasonló módon elérni. A sokszorosítandó eredeti vasvitriolból, pirogallusz-savból (gubacskivonat) és gummi arabikumból álló tintával irják, s mihelyt az irás megszáradt, az enyvlemezre teszik s a kézzel reásimítják. Pár perc mulva leveszik onnan s a lemezt mintegy 10 percig nyugodtan hagyják, hogy a rányomódott irás jól belévegye magát. Ezután a lemezt festékezett bőr-, gummi- vagy gelatin-hengerrel végig hengerlik; a lemez nedves volta miatt csupán a tintával beirott helyek festékeződnek. Ha ekkor egy papirosdarabot kezünkkel könnyedén reásimítunk a lemezre, kész levonatát nyerjük az eredetinek. Ezzel az eljárással mintegy 150 példányt készíthetünk óránkint. V. ö. Teelen, Anleitung zur Selbstanfertigung eines verbesserten H. (Barmen 1888); Lehner, Die Tintenfabrikation und die Herstellung der H. und Hektographiertinten (4. kiadás, Bécs 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon