Here

a méhtársadalom himje, melynek egyedüli feladata az anyaméh megtemékenyítése. Teste 15-17 mm. hosszu kiterjesztett szárnyakkal 26 mm. széles. Inkább bögölyhez ahsonlít, mintsem méhhez. Feje nagy, gömbölyü, recés szemei egymással érintkeznek, kidülledtek, csápja 14 tagu, szájrészei el vannak satnyulva. Szőrmeze barnássárga vagy szürke, vaskos potroha szürkéssárga harántsávokkal van ellátva. Sem fulánkja, sem méreghólyagja nincsen. Lábszárai simák, hiányával van a munkásméh hátsó lábszárainak külső oldalán elvő mélyedésnek, melyet a méhészek kosárnak neveznek. Mozdulatai lomhák, de gyorsan és kitartóan repül. Általában májustól augusztusig, három v. legföljebb öt hónapis él s a párosodásnál életét veszti, mert kesztyüujj módjára kiforduló himtagja az anyaméh hüvelyében visszamarad. Ha ősszel rájuk többé szükség nincs, beálla hereölés (v. herecsata, a Drohnenschlacht szó szerinti fordítása), midőn a munkások kiüzik a kasból, mire hideg és éhség következtében elpusztulnak, v. a kasban benn körülfogják és agyonéheztetik. Ha vm. nép ősszel nem öldösi heréit, ez annak jele, hogy v. anyátlan vagy meg nem termékenyült királynője van. Hesido Theogoniájában a H.-ket asszonyokhoz hasonlítja, jelenleg a H. szó a tétlenség és élősködés jelzője. Régebben azt fogták rá, hogy a vizet hordja (onnan a német Wasserbiene név), vagy hogy a flasítást ápolja és melengeti (innen a név Brutbiene), mialatt a munkások künn járnak a mezőn. E nézetet terjesztette nálunk Czövek. Hinsch, Maraldi és Debrán azt tanították, hogy a herék a petéket olyformán termékenyítik, mint a himhal az ikrát, mignem egy vak természettudós, Huber Fr., a H. szerepét helyes világításba helyezte. Ha a herék ksiebb sejtekben kiköltenek, majdnem olyan kicsinyek mint a munkásméhek. - H., a botanikában általában a lóhere; néhol, p. Békés vmegye K-i részén a. m. lucerna; itt a lóhere neve bodorka. L. még Herefélék.

Forrás: Pallas Nagylexikon