Hertzberg

1. Ewald Frigyes gróf, porosz államférfiu, szül. Littinban 1725 szept.2., megh. 1795 máj. 27. Miután Halleban történelmet és jogtudományt hallgatott, 1745. a külügyi hivatalba lépett s a titkos levéltárban is kutatott, minek folytán II. (Nagy) Frigyes a titkos levéltár rendezésével bizta meg, mely működése alatt közvetlen forrásokból megimserkedett a német, különösen pedig a prosz-brandenburgi történelem és a Hohenzollern-család hivatalos jellegü kutforrásaival. Über die erste Bevölkerung der Mark Brandenburg cimü munkája révén az akadémia tagja lett, a király pedig követségi tanácsossá nevezte ki. 1756-ban (a hét éves háboru kezdetén) Mémoire raisonné cimü dolgozatát adta ki Szászország megszállásának igazolására, mely latin, német és francia nyelven a legszélesebb körökben ismeretessé vált. A háboru folyamában átvette a külügyek vezetését és az Orosz- és Svédországgal folytatott béketárgyalásokban is tevékeny részt vett, szintugy 1763. a hubertsburgi béke megkötésében, mire a király őt személye körüli miniszterré neveze ki. A Lengyelország első felosztása körüli tárgyalásokban, valamint a bajor trónörökösödési pör elintézésében Ausztriával tevékeny része van. II. Frigyes Vilmos trónraléptekor kegyesen fogadta, grófi rangba emelte s az akadémia gondnokává nevezte ki. H. a Nagy Frigyes-féle iskolának egyetlen államférfi volt, aki az ő szellemében Ausztriával szemben elvből ellentétes poltikát követett és ezt az irányt valóságos dokgmának nézte. Művei közül felemlítendők: Betrachtungen über das Recht der bayrischen Erbfolge (Berlin 1778); Oeuvres politiques (Páris 1795); Recueil des deductions manifestes etc., rédigeés et publiés par la cour de Prusse 1756-90 (Berlin 1789-91, 3 köt.).

2. H. Gusztáv Frigyes, német történetiró, szül. Halleban 1826 jan. 19. Halleban és Lipcsében teologiát, keleti nyelveket és történelmet tanult. 1850-55. a Franck-féle intézetben gimnáziumi tanár, 1858. a Preussisches Wochenblatt szerkesztője, végül a hallei egyetemen a történelem rendkivüli tanára lett, mely állásában még ma is működik. Művei: Alkibiades der Staatsmann und Feldherr (Halle 1853); Das Leben des Königs Agesilaos II. (u. o. 1856); Die Feldzüge Alexanders d. Gr. (u.o. 1863, 2 köt.); Die Geschichte Griechenlands von der Urzeit bis zum Beginn des des Mittelalters és Geschichte Griechenlands im 19. Jahrhunder, mindkettő az Ersch- és Gruber-féle enciklopediában (külön is, Lipcsében 1870); Geschichte Griechenlands seit dem Absterben des antiken Lebens bis zur Gegenwart (Gotha 1875-1879, 4 köt.); Griechische Geschichte (Halle 1884); Athen historisch-topographisch dargestellt (u. o. 1885); lefordította továbbá Duruy V., A római császárság története c. francia diszmunkát (6köt.). Az Oncken-féle Geschichte in Einzelndarstellungen számára a következő dolgozatai jelentek meg: Geschichte von Hellas und Rom (Berlin 1878-79, 2 köt.); Geschichte des römischen Kaiserreichs (u. o. 1880) és Geschichte der Byzantiner und des osmanischen Reichs (u.o. 1883). A hallei egyetem jubileuma alkalmával megjelent a Geschichte der Stadt Halle c. monográfiája (3 köt., 1889-94).

Forrás: Pallas Nagylexikon