Herulok

(Heruli, Eruli), germán nép, rokon a scirokkal, turcilingokkal és rugiakkal, először a III. sz. közepén kerül bele a történelembe. Mint könnyü fegyverzetü zsoldosok fordulnak elő az Alduna mentén Claudius és Gellienus császárok korában. A gótok szövetséget kötnek velök, majd Hermanrich király vezetése alatt legyőzik őket. Kalandos kor következik erre; a H. a Rajna mellett tanyáznak, mint a rómaiak szövetségesei tengerre szállnak, utoljára pedig a hunokhoz csatlakoznak. Igy kóborolnak addig, mig védő uruk Odoaker Kr. u. 476. a nyugatrómai birodalmat római birodalom romjain egy időre a H. ragadták megukhoz a hegemoniát több germán törzs felett, melyek közül a longobardok fellázadtak s a H.-at szétszórták, ugy hogy egy részük Pannoniába (a mai Dunántul) szorult és 512. meghódolt a kelet-rómaiaknak. Ezentul megoszlik a H. törekvése, egy részök a keletrómai birodalom ellen küzd, egy másik rész belizár vezetése alatt mellettök. Bátor, de féktelen; vitéz, de minden leromboló nép voltak 530-ig, amikor egészen eltünnek a történet szinpadjáról. A germán törzsek közül ők maradtak legtovább pogányok. V. ö. Aschbach. Geschichte der H. und Gepiden (Frankfurt 1835).

Forrás: Pallas Nagylexikon