Hessen-Cassel

Egykori német választó-fejedelemség, mely nagyobbára a mai Hessen-Nassau porosz tartomány casseli kerületének felel meg. Területe 9581 km², lakóinak száma 745.063 volt. H. első fejedelme IV. (Bölcs) Vilmos tartozmánygróf volt (I. Fülöp fia), ki 1567-92-ig uralkodott és Casselben székelt. Fia, Móric, kitért a ref. hitre, országa pedig a 30-ves háboru korában sokat szenvedett a császáriaktól. 1627. Móric fia, V. Vilmos javára leköszönt, ki azután mint a svédek szövetségese 1632-ig uralkodott. Vilmos öccse, Hermann, a Hessen-Rotenburg, másik öccse, Ernő pedig a H.-Rheinfels-Rotenburg-ágat alapította. V. Vilmos fia, VI. Vilmos követte, 1650-63-ig; ezt meg fia, VII. Vilmos, 1663-1670-ig, ki után (kiskoru) öccse, Károly uralkodott 1670-1730-ig. A pazarló Károly, hogy pénztárát megtöltse, saját alattvalóit adta el külföldre. Károly legid. fia, Firgyes, mint Ulrika Eleonora svéd hercegnő (XII. Károly király nővére) férje, 1720-ban sévd király lett. Atyja halála után pedig visszatért hazájába, melyet 1730-1751-ig kormányzott. Később öccse, Vilmos helyettesíté őt a kormányban, ki aztán 1751-1750-ig mint VIII. Vilmos maga birta a trónt. A hétéves háboruban az angol sereg soraiban harcolt. Követte őt katolikus hitre tért fia, II. Frigyes, 1760-85., ki fényes udvart tartott, melynek költségeit aból a pénzből (21 millió tallér) teremtette elő, melyet É.-Amerikába eladott alatvalói után az angoloktól kapott. 1785-1821-ig IX. Vilmos uralkodott ki 1803. I. Napoleon francia császár engedelmével választó-fejedelemnek és mint ilyen I. Vomosnak nevezte magát. 1806. azonban a francia császár árulással vádolván Vilmost, annak országát a székvárossal együtt vesztfáliai királysához csatolta. I. Vilmos erre Ausztriába futott s csak 1813., a bécsi kongresszuson kapta vissza országát. Visszatértekor ő is alkotmányt igért népeinek, és egy izben össze is hivata a rendeket, de nemsokára feloszlatta azokat, az uj alkotmány pedig irott malaszt maradt. 1821-1847-ig fia II. Vilmos uralkodott. Mint az abszolutizmus hive, csak akkor hivta egybe a rendeket, midőn a juliusi forradalom hirére H.-ben is felkelésre került (1830 okt.). A rendek elfogadták az uj alaptörvényt, az 1831-iki országgyülés határozata értelmében pedig H. a porosz vámszövetség köteleékében lépett. A későbbi országgyülések elkeseredett, bár eredménytelen küzdelmet folytattak a gyűlöletes Hassenpflug miniszter ellen (l.o.). 1838. Hassenplug ugyan (első izben) elbukott, de utóda, Hanstein sem volt sokkal különb miniszter és csak Hanstein utóda, Koch kezdett kissé humánusabban és igazságosabban eljárni. Őt Scheffer váltotta 1847. a miniszterelnöki széken. 1847 nov. 20-án megh. II. Vilmos és fia, I. Frigyes Vilmos vette át a kormányt (l.o.). Alatta (1847-66) tört ki a 48-iki forradalom. Márc. 13. egybegyült az országgyülés, mely az Eberhardt Wippermann-Schwedes szabadelvü kabinet által előterjesztett reformokat megszavazta. Az 1850. elején beköszöntött reakció azoban elsöpörte a liberális vivmányokat s I. Frigyes Vilmos a kedvenc Hassenpflugra bizta megint a kormányt, kinek segélyével szabadulni kivánt az elvállalat alkotmányos kötelezettségek alól. Ebből elkeseredett, hosszadalmas alkotmány-konfliktus támadt, mire (nov.1.) osztrák-bajor csapatok lépték át H. határát és kardcsapás nélkül vonultak Hanauig, mig az É-i határ felől porosz király és a választó-fejedelem között 1849 elején kötött szövetség értelmében léptek közbe. Egy pillanatig ugy látszott, mintha H. miatt Ausztria és Poroszország között háboru készülne. Mihelyt azonban Poroszország Omlützben Ausztriával kiegyezett, - helyesebben mondva - az utóbbinak követelései előtt meghajolt: a porosz kormány a maga csapatait visszarendelte, mig az osztrák-bajor csapatok I. Frigyes Vilmost szuronyfedezet alatt fő- és székvárosába, Casselbe (1850 dec. 27.) visszavezették. Ezzel a megtorlás is kezdetét vette. idegen tisztekből alakított haditörvényszékek ültek törvényt az ellenzék vezérei és hiveik fölött, a tömlöcök megteltek politikai foglyokkal, sokan kivándoroltak, mások elszegényedtek. I. Frigyes Vilmos háromszor oszlatta fel a kamarát, de az ellenzék mindannyiszor győztesen tért vissza. Most végre a szövetségi tanács is be közdte látni, hogy csak az 1831-iki alkotmány helyreállításával lehet a forrongó kedélyeket lecsillapitani. 1862. Ausztria és Poroszország nyilt követelésére, melyet a Dund két hadtest mozgósításával támogatott (máj. 24.), Frigyes Vilmos elbocsátotta eddigi tanácsossait és Stiernberget meg Dehn-Rotfelsert bizta meg az ügyek lebonyolításával. Ez a kabinet 1862. jun. 21-én visszaálította azután az 1831. évi alkotmányt, valamint az 1849-iki választó-törvényt, a közvélemény többi követeléseire azonban nem igen hallgatott. 1866 küszöbén I. Frigyes Vilmos Ausztriával szövetkezett, noha a rendek a semlegességet hozták volt javaslatba. Poroszország erre junius 16-én Beyer és Erder tábornokok vezérlete alatt hadosztályokat indított H. ellen, melyek Casselt kardcsapád nélkül megszállották. Maga I. Frigyes Vilmos, ki Wilhelmschöhe kakstélyában egy ideig ellentállásra készült, elfogatott és mint hadifogoly Stettinbe vitetett, Kur-Hessent pedig I. Vilmos porosz király aug. 17-én kelt proklamációjában (Hannovera, Nassau és Frankfurt példájára) annektálta. Ezen a napon szünt meg tehát H. önállósága és ekkor soroztatott be a porosz tartományok sorába. I. Frigyes Vilmos már szept. 18. lépett Vilmos királlyal egyeszségre, melynek értelmében alattvalóit a hűségi eskü alól feloldotta és ennek fejében magánbirtokait s kincseit visszakapta. Szabadlábra jutván, Prágába, illetőleg cseh birtokaira költözött. Kur-Hessenben pedig behozták 1866 okt. 3. a porosz közigazgatást, 1867 okt. 1. pedig a porosz alkotmányt. A trónjától megfosztott ex-fejedelem utóbb több alkalommal tiltakozott az annexió ellen. Halála után (1875 jan. 6.) törvényes utódok hiányában legközelebbi rokona, Frigyes tartománygróf emelt igényt az örökösödési jogra, ennek halála után pedig (1884 okt. 14.) az ő fia, Frigyes Vilmos tekintette magát H. legitim fejedelmének. Midőn pedig Frigyes Vilmos 1888 okt. 14-én (Batavia és Singapur között) a tengerbe fult, annak öccse, Sándor Frigyes (szül. 1863 jan. 25.) vállalkozott a legitim trónkövetelő szerepére. H. további története teljesen összeforrt Poroszország, másodsorban Németország sorsával.

Forrás: Pallas Nagylexikon