Hinkmár

rheimsi érsek, szül. 806. St. Denys kolostorában növekedett s tanítóját, Hilduin apátot 830. Corveybe követte a számüzetésbe és csak Kopasz Károly trónraléptével tért vissza hazájába. 845. rheimsi érsek lett s mint ilyen élénk részt vett a predesztináció s az urvacsora fölött megindult vitában. Az egyházat mindenképen oltalmazta a világi hatalom beavatkozásaival szemben s II. Lothar királyt is rábirta, hogy visszafogadja feleségét, Theutbergát. Viszont azonban a római szentszékkel szemben is mindent elkövetett a gallikán nemzeti egyház és saját metropolitai jogainak védelmére. Ebben a vitában használták először bizonyíték gyanánt Pseudo Izidor dekretáliáinak gyüjteményét. A normannok elől futva, H. 882 december 21. Epernayben fejezte be életét. Hátrahagyott iratai, melyeket Sirmond Jakab jezsuita 1645. két kötetben adott ki, igen becses forrásai kora történetének. Német Lajos idejében (862) az összes ösmert nyugati irók közül ő adott hirt először az ungrok (magyarok) népéről, mely a normannokkal vetekedve dulta a frank államot, s igy tőle tudjuk, hogy Nyugat-Európába már Lebediasból eljártak portyázni a magyarok. Életrajza dr. Schrörs Henriktől (Hinkmar, Erzb. v. Rheims-Freiburg, 1884., 8 r. XII. és 588 lap) a földrajz és történet szempontjából érdekesebb, mint Noorden-nek 1863. megjelent könyve (H., Erzb. v. Rheims), mert ebben nemcsak az államférfiu lép előtérbe. Évkönyveivel azonban ez sem foglalkozik behatóbban.

Forrás: Pallas Nagylexikon