Hivatalfenség

általában azt jelenti, hogy az állami minden közhivatalnak és hatóságnak forrása; őtet illeti a hivatalok szervezése, betöltése, változtatása, ellenőrzése, valamint a hatáskörök megállapítása. Monarkiákban e jogokat közvetve vagy közvetlenül a fejedelem gyakorolja, de alkotmányos államokban csak a törvény korlátai között. Igy a magyar államban a közhivatalok csak honfiaknak adományozhatók. Ez alól ma annyiban van kivétel, hogy Magyarország és Ausztria közös ügyeinél a magyar és osztrák állampolgárok egyaránt alkalmazhatók. Továbbá a biróságoknak a törvényben megállapított szervezete, rendje és függetlensége, valamint a törvényhatóságoknak és községeknek alkotmányos jogállása, a qualifikáció szabályai csorbát nem szenvedhetnek. Egyes főbb hivatalok betöltésénél más tényezők is közreműködnek: a nádor, a koronaőrök állásánál, a főszámszéki elnökségnél az országgyülés; a budapesti főpolgármesteri állásnál a főváros közgyülése. Az 1848. III. t.-c. szerint pedig a király a H. jogát felelős minisztérium által és ellenjegyzése mellett kezelheti. A H.-gel kapcsolatban van a kitüntetési felségjog, melynek tartalma, hogy az állam a közügyek körében szerzett érdemek jutalmául nemességet, méltóságokat, cimeket, rend- és diszjeleket osztogat. Monarkiában e jog szintén a fejedelmet illeti, alkotmányos formában miniszteri ellenjegyzés mellett. A magyar államban, a nemességen kivül, osztogatni szokott főbb cimek: a valóságos belső titkos tanácsosi, kamarási, asztalnoki és kir. tanácsosi; valamint a kinevezés alá eső legtöbb hivatal puszta cime is adományozható. Az osztogatott rendjelek pedig: az arany sarkantyus-rend, a Szt. István-rend, mint szorosan vett magyar rendek; továbbá az aranygyapjasrend, csillagkeresztes-rend (nők számára), Mária Terézia-rend, Lipót-rend, vaskorona-rend, Ferenc József-rend, valamint az irói és művészi érdemek jutalmazására (pro literis et artibus) alapított érdemjelvény és az arany, v. ezüst érdemkereszt koronával, vagy anélkül. Miután pedig a magyar államban minden nyilvános kitüntetés forrásául a király tekintetik, a magyar állampolgár idegen állam rendjeleit csak akkor fogadhatja el, illetve viselheti, ha erre a Felség engedélyét megnyerte. Ha azonban valaki jogérvényes birói határozattal hivatalvesztésre itéltetik, az 1878. V. t.-c. értelmében az örökösökre át nem ruházható nyilvános cimeit, belföldi rend- és diszjeleit, valamint a külföldi rendjelek viselhetésének jogát elveszti. Végül megjegyzendő, hogy csak az állami kitüntetések erednek közvetlenül a Felségtől, mert ezeken kivül még egyes testületek, egyesületek is osztogathatnak cimeket, bár végelemzésben szintén királyi auktoritás alapján. Igy a m. tud. akadémi tiszteleti, rendes és levelező tag cimét; az egyetemek a doktori cimet, községek diszpolgári oklevelet stb. A főispán pedig törvényhatósági állásokra tiszteletbeli jelzővel kinevezhet. L. még Felségjogok.

Forrás: Pallas Nagylexikon