Hőfejlesztés

az ember és állatok szervezetében tartja fenn azok testhőmérsékét. A H.-t a felhasznált tápláló anyagok égésmelegéből lehet kiszámítani. A táplálékok fehérjét, zsirt és szénhidrátokat tartalmaznak. 1 kilogramm fehérje égésmelege 3842, 1 kg. zsir égésmelege 9300 és 1 kg. szénhidráté középértékben 4100 hőegység. Ha tehát valaki 24 óra alatt 120 gramm fehérjét, 90 gramm zsirt és 390 gramm szénhidrátot fogyasztott el, akkor annak égésmelege 492+837+1484 = 2813 hőegység. Egyébiránt az egyén által fejlesztett meleg lényegesen függ annak életmódjától. Hússal való étkezéskor legnagyobb a hőtermelés, legkisebb nitrogénmentes anyagok élvezésekor. Hosszabb ideig tartó éhezés közben, bár testünk a szükséges meleget táplálék nélkül is fedezi egy ideig, csökken a hőtermelés. Hogy e nagy hőtermelés dacára az ember testhőmérséke közel állandó, az a folytonos hőveszteségnek köszönhető (l. Hőcsere), valamint annak, hogy a hőfejlesztés és hővesztés kellően szabályozódik szervezetünkben (l. Hőszabályozás). Hőképzés mindenütt ott történik a szervezetben, ahol anyagcsere (l. o.) folyik le, tehát az egész testben, a bőr szarurétegének kivételével. Legélénkebb a H. az izmokban és mirigyekben. A technikai hőfejlesztést l. Fütés.

Forrás: Pallas Nagylexikon