Huet

(ejtsd: üét), l. Konrád Buszken, németalföldi iró, szül. Hágában 1826 dec. 28., megh. Párisban 1886 jul. 6. Teologiát tanult, aztán plébános lett Haarlemben, de ez állásáról szabadelvüsége következtében támadt viszályai miatt lemondott s az irodalomnak szentelte magát. Dolgozott mint kritikus a De Gids c. folyóiratba és 1868-73. a Java Bode szerkesztője volt Bataviában. Művei: Brieven over den Bijbel (Haarlem 1857, 2 rész, 2. kiad. 1863); Kanselrederen (u. o. 1861); Lidwyde (regény, Arnheim 1868, 2 rész); Litterarische Fantasien (u. o. 1868, 2 rész, 3. kiad. Amsterdam 1874); Litterarische Fantasien en Kritieken (Haarlem 1868-87, 23 köt.); Nederlandsche Belletric (u. o. 1857-76, 3 köt.); Het land van Rubens (2. kiad., Amsterdam 1881); Het land van Rembrand (Haarlem 1888).

2. H. Pál, francia festő, szül. Párisban 1804., megh. u. o. 1869 jan. 9. A 20-as években lépett föl mint tájképfestő. A romanticizmus hive. Tájképein az emberi lélek összes szenvedélyeit akarja kifejezésre juttatni. Főleg zivatarokat, égi háborukat festett, vagy az embert a dühöngő elemek közepette ábrázolta. Legismertebb művei közé tartoznak: A saint-cloudi árviz és Rouen látképe (1833). Igazán népszerü soha sem volt. Pályája elején még nem értették meg törekvését, utóbb pedig nem tudott lépést tartani korával.

3. H. Péter Dániel (latinosan Huetius), francia tudós, szül. Caenben 1630 febr. 8., megh. Párisban 1721 jan. 26. A caeni jezsuita-kollégiumban tanult, 1652. elkisérte tanítóját, Bochart-t a svéd udvarba, nemsokára aztán viszatért Caenbe, 1668-70. Párisban volt, aztán Bossuetvel együtt a dauphin tanítóje lett («in usum Delphini» számos könyvet irt). 1678. Aulnay apátja, 1685. Soissons, 1689. Avranches püspöke, 1699. Fontenay apátja lett. Művei: Commentaria Origenis (Rouen 1688, 2 kötet); Demostratio evangelica (Páris 1679); Censura philosophiae Cartesianae (u. o. 1689 és 1694, e művében a cartsianizmus ellen lép fel); Alnetanae questiones de concordia rationis et fidei (Caen 1690); Mémoires pour servir á l"histoire du Cartésianisme (Páris 1692, 1711); Sur diverses matieres de religion et de philosophie (u. o. 1712, 2 kötet); Traité de la faiblesse de l"esprit (Amsterdam 1723); Carmina latina et graeca (Utrecht 1664, e művet H. tudomása nélkül nyomták ki; teljesebben Páris 1709 és 1728 jelent meg); Sur l"origine des romans (u. o. 1670 és más izben); De la situation du paradis terrestre (u. o. 1691); origines de Caen (u. o. 1702, Rouen 1706); Diane de Castro (regény, Páris 1728); Huetina ou pensées diverses de H. (kiadta Olivet, u. o. 1722) és Hueti commentarius de rebus ad eum pertinentibus (önéletrajz, Hága 1713, Amsterdam 1718, Lipcse 1719; franc. ford. Nisard: Mémoires de H., Páris 1853); Lettres inédites (kiadta Henri, 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon