Ibn Báddsa

(az európai irodalomban Avempace, Aven Pace) Abú Bekr Mohammed b. Jahja, e melléknéven: Ibn al-Száigh(az aranyműves fia) is ismeretes; hires arab orvos és filozofus Andaluziában. A XI. század vége felé Saragossában született, ahol már fiatal korában az almoravida fejdelem ottani helytartójának első tanácsadója volt. 1119. Sevillában találjuk, később Granadába költözött, majd pedig Fezben telepedett meg és az almoravida fejedelmek kegyében részesült. 1138., némelyek szerint irigykedő orvostársaitól megmérgezve, halt meg. Ő volt az első, ki a peripetikus filozofiát Andaluziában meghonosította. Munkáiban leginkább e filozofiával foglalkozik, van azonban ezeken kivül orvostani, sőt költészeti munkája is; a zenéhez is kitünően értett. Leghiresebb munkája a Tabdir al-mutavahhid (a magános ember vezetése) cimet viseli; benne azt az utat mutatja, melyen haladva, az ember a társadalmi élet akadályai között öntökéletesítését elérheti. Al-Ghazáli (l. o.) misztikus törekvései ellenében I. azt tanítja, hogy csakis a spekulativ ismeretek utján lehet a szellemi tökéletesedést elérni. V. ö. Munk Salamon, Mélanges de philosophie juive et arabe (Páris 1859).

Forrás: Pallas Nagylexikon