Időközi jövedelem

(proventus intercalares), a megürült egyházi javadalmak jövedelme. Erre sok helyütt a püspökök, majd a pápák is tartottak igényt. Hazánkban a megürült püspökségek és apátságok jövedelme századokon át a királyt illette, ki azonban arról a vallásalap javára lemondott. A jövedelemnek kezelésére a káptalan van hivatva, mely a politikai hatóságtól kirendelendő biztossal együtt pontos leltárt készíteni, s az I.-ről számadást adni tartozik. A megürült káptalanbeli állások I.-e 1/3 részben a püspökmegyei alapnak jár, 2/3 rész a káptalanbeli tagok között felosztható. A megürült plébániák I.-e egészben a helyettest, az u. n. adminisztrátort, a vallásalap v. más közalap kegyurasága alá tartozó plébániáknál azonban felerészben az illető alapot illeti. Az I.-nek az előbbi javadalmas és utódja között való felosztását illetőleg a különböző püspöki megyékben különböző szabályok érvényesek. Általános elv, hogy a földjövedelem s a hivek által fizetett illetmények az év első napjától vétetnek tekintetbe. Január 1-től a javadalmas haláláig terjedő időre járó jövedelem a hagyatéknak; a halál idejétől az uj javadalmasnak hivatalba léptéig járó jövedelem az adminisztrátornak, a többi az uj javadalmasnak jár. A stola mindig azé, aki a vallási cselekményt teljesítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon