Időközi jövedelem
(proventus intercalares), a megürült egyházi javadalmak
jövedelme. Erre sok helyütt a püspökök, majd a pápák is tartottak igényt.
Hazánkban a megürült püspökségek és apátságok jövedelme századokon át a királyt
illette, ki azonban arról a vallásalap javára lemondott. A jövedelemnek
kezelésére a káptalan van hivatva, mely a politikai hatóságtól kirendelendő
biztossal együtt pontos leltárt készíteni, s az I.-ről számadást adni tartozik.
A megürült káptalanbeli állások I.-e 1/3 részben a püspökmegyei alapnak jár,
2/3 rész a káptalanbeli tagok között felosztható. A megürült plébániák I.-e
egészben a helyettest, az u. n. adminisztrátort, a vallásalap v. más közalap
kegyurasága alá tartozó plébániáknál azonban felerészben az illető alapot
illeti. Az I.-nek az előbbi javadalmas és utódja között való felosztását
illetőleg a különböző püspöki megyékben különböző szabályok érvényesek.
Általános elv, hogy a földjövedelem s a hivek által fizetett illetmények az év
első napjától vétetnek tekintetbe. Január 1-től a javadalmas haláláig terjedő
időre járó jövedelem a hagyatéknak; a halál idejétől az uj javadalmasnak
hivatalba léptéig járó jövedelem az adminisztrátornak, a többi az uj
javadalmasnak jár. A stola mindig azé, aki a vallási cselekményt teljesítette.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|