Időrag

a magyarban a -kor, mert legtöbbször ezzel határozzuk meg közelebbről a cselekvésnek idejét, p. aratáskor történt, majd máskor elmondom, 5 órakor. De sokszor más névragok fejezik ki az időt; p. délben, hajnalban, nyáron, télen, ősszel, tavasszal. (Továbbá névutók: husvét előtt, pünkösd után, dél tájban, este felé).

Forrás: Pallas Nagylexikon