Ige

az a beszédrész, mely a történést, változást fejezi ki, vagy más hagyományos meghatározás szerint, amely cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelent. A mondatot többnyire ugy alakítjuk, hogy a cselekvés haladása az alanynál veszi kezdetét, vagyis az igének alanyától indul ki a cselekvés. Néha azonban ugy fejezzük ki a gondolatot, hogy az alany felé halad a cselekvés máshonnan, mástól. Ilyenkor nem mondjuk, hogy az alany cselekszik, hanem hogy szenvedi a cselekvést. Tehát kétféle igét különböztetünk meg: cselekvő és szenvedő igét. P. cselekvő van ebben: a tükör visszaveri a fényt; szenvedő van ezekben: a fény visszaveretik a tükörtől, v.: a fény visszaverődik a tükörtől. (L. Cselekvő ige, Gyakorító ige, Ható ige, Kezdő ige, Miveltető ige, Mozzanatos ige, Szenvedő ige, Igeképzés, Igemód, Igeragozás, Ikes igék). - I. teol. értelemben, l. Isten igéje.

Forrás: Pallas Nagylexikon