Imperium

(lat.) a. m. hatalom, a rómaiaknál a legfőbb végrehajtó hatalom az államban, melyet csak azok a polgárok gyakorolhatnak, akik azt a lex curiata de imperio által megkapták (királyság idején a rex, köztársasági kormányforma mellett a konzulok, diktatorok és pretorok). A többi magisztratusok hatalma ezzel szemben nem I., hanem csupán potestas. Az I.-ot a hivatalos idő lejártával meg is lehetett hosszabbítani, s igy keletkeztek a kiérdemült méltóságok (proconsul, propraetor). az I. hatáskörét 1. Imperator. A konzulok és prétorok I.-ára nézve egymás közt bizonyos hatalmi fokozat állott fenn, amazoké I. maius volt, emezeké I. minus. További fokozatok léteztek az I.-ban a területi illetékességre nézve. Jelesül a prokonzulok (tartományi helytartók) I.-a csakis saját provinciáik határáig terjedt (I. finitum), holott a Pompejus I.-a, melyet Cicero hires beszéde után (közönségesen pro lege Manilia) kapott, nem lévén földrajzi határok közé szorítva, I. infinitum.

Forrás: Pallas Nagylexikon