költészet (irodalom) Poézis: a görög "poiészisz" és a római "poesis" nyomán a 18. sz. közepéig a művészi értékkel
rendelkező irodalmat jelentette, szemben a nem művészi irodalomnak tekintett prózával. Később - s
kivált a német nyelvterületen - az [...] |
Költészettan a költészet törvényeit nyomozó tudomány, l. Poétika. |
ősköltészet (irodalom) Az őskori művészetek egyik ága, az ősközösségi társadalom írásbeliség nélküli költészete.
Kezdeti formái énekes-táncos varázslási szertartások összetevői lehettek (mágia), később
pedig a valóság jelenségeit magyarázni igyekvő mítoszok [...] |
műköltészet (irodalom) Költészet |
népköltészet (irodalom) A nép közösen alkotott, megőrzött, szájhagyomány útján terjedő
költészetet. A névtelen
szerzőnek és a művet tovább éltető közösségnek egyaránt jelentős
szerepe van a szövegek
megformálásában. A szóbeli terjedés következménye a [...] |
hősköltészet (irodalom) Hősepika. |
Hősköltészet l. Epika. |
dobköltészet (irodalom) A fekete afrikai folklór sajátos jelensége; a dobokból az emberi beszédet utánzó hangokat csalnak
ki, s ilyen módon - kötött szerkezeti formákhoz igazodó - költeményeket adnak elő. |
Lovagköltészet alatt a középkori irodalom azon költői termékeit értjük,
melyekben a lovagság világnézete és ideálja a legteljesebb mértékben érvényre
jut. Különösen azon lovagregények és költői elbeszélések tartoznak ide, melyek
Artus király (l. [...] |
Lirai költészet a költészet egyik nagy ága, mely az epikával és drámával
együtt teszi ki a költészet egész körét. E két utóbbi nem, rokonabb egymással,
mind a kettő a külső világból veszi tárgyát; képeket, helyzeteket, eseményeket,
cselekvényeket ábrázol, [...] |
Kuruc költészet névvel nevezi az irodalomtörténet a kuruc mozgalmak korából,
tehát a XVII. sz. második feléből és a XVIII. sz. elejéről fennmaradt ama
nagyszámú éneket, melyek legnagyobbrészt népes eredetüek és a kor vallási és
nemzeti [...] |
vágánsköltészet (irodalom) A 12-13. sz.-i vándor klerikusok, diákok (vágánsok) latin nyelvű, világi témájú költészete. |
Alanyi költészet (subiectiv k.) a költészetnek az
az ága, melyben az előadott gondolatvilág középpontja maga az alany (t. i. a
költő) s mely, akár gondolat v. érzelem, akár helyzet, cselekvés vagy bármely
más tárgy alkossa tartalmát, [...] |
Oktató költészet l. Tanító költészet. |
Lantos költészet a költészetnek az az ága, melynek termékei éneklésre szánvák
s egykor általában lant (lira) kisérete mellett énekeltettek; lirai költészet,
elterjedtebb néven vagy röviden: lira (l. o.). |
Herold-költészet v. címer-költészet, a német költészetnek a XIII. sz. vége
óta igen elterjedt faja, melynek művelői első sorban a lovagi játékokban
szereplő egyének fegyvezetét, de különösen cimereiket, rendszerint a [...] |
deákos költészet (irodalom) Az antik görög-római költészet képviselőit követő irodalmi irányzat a 18-19. sz. fordulóján. |
Tanító költészet (irodalom) |
Udvari költészet a középkor epikai és lirai költészete, melyet az északi
franciáknál, provenceiaknál és németeknél főleg az udvaroknál gyakoroltak. |
alkonyi költészet (irodalom) Crepuscolarismo. |