Indra

az indek nemzeti főistene a Végák korában. A nagy tetteket végző hősi erő mintaképe. Számtalan dalában a Rigvédának magasztalják a démonok fölöti győzelmét. Megszabadítja az embereket a vizeknek és a nap sugarainak földre jutását gátoló gonosz szellemektől, milyenek Vritra (a beburkoló), Susna (a kiszárító) és Ahi, a rettenetes sárkánykigyó. Csak I. képes szembeszállni ezekkel a szörnyekkel, hű szövetségesei, a Marutok (l. o.) kiséretében az istenek kovácsának, Tvastarnak műhelyében készült mennykőbuzogányával fegyverkezve. Néha bajtársai, a Marutok is elhagyják, ilyenkor az áldozat kövér falatjaival és a szent szoma (l. o.) itallal felfrissülve maga vivja ki a harcot. Az árják felfogása szerint I. a háboru istene, a fiatal hódító nemzet jó tulajdonainak eszményítése. Ő a világ teremtője és fentartója, a mindenség feltétlen ura és parancsolója, a jók jutalmazója, a rosszak büntetője. A brahmanizmus későbbi fejlődése folyamán I. hirneve is elhomályosodott: mint annyi kiváló alakja az ind panteonnak, a világőrzők (lokapála) szerény hivatására degradáltatott.

Forrás: Pallas Nagylexikon