Intercessio

(lat.) a. m. jótállás, idegen kötelemnek jogügylet által történt átvállalása. Az átvállalás vagy az eredeti adós helyett v. mellette történhetik, ugy t. i., hogy az eredeti adós a kötelem alól szabadul, s csak az átvállaló tartozik, v. az átvállaló (intercedens) mellett az adós is kötelezve marad. Az első esetében «privativa», a másik esetben «cumulativa I.»-ról szólunk. A privativa I. egyik főesete az u. n. ex promissio, az adós kötelmének az ő felszabadulásával járó átvállalása, az ő beleegyezése nélkül; mig ha az adós állít maga helyett más adóst, ezt delegatiónak nevezik. A római jogban a Setum Vellejanum a nők I.-ját megszorította; az I. alapján perelt nő, a Setumra hivatkozva élhetett, sőt ha tudatlanságból fizetett volna, azt indebiti condictióval visszakövetelhette. A kivételek közé tartozott az az eset, ha a nő a kifogásról határozottan lemondott. Justinianus törvényhozása szerint a nők által nem közokiratban, és a nő által férje helyett vállalt I. föltétlenül semmis.

Forrás: Pallas Nagylexikon