Interpelláció
(lat.), a parlamenti életben a népképviselet által a
kormányhoz intézett kérdés felvilágosításnyerés céljából. Ahol a képviselők
I.-joga el van ismerve, a kormány az I.-ra válaszolni tartozik; a válasz
természetesen az is lehet, hogy a kormány a kért felvilágosítást megtagadja. -
A magánjogban I. felhivás, jelesül az adóshoz intézett felhivás, megintés, hogy
fizessen. Az adós késedelme (mora in solvendo) rendszerint csak az I.-vel veszi
kezdetét, de ha a teljesítés idejét törvény v. szerződés v. végrendelet meghatározza,
a késedelem önmagától, I. nélkül is beáll, mihelyt az adós a meghatározott
időben nem teljesít. Ezt igy fejezik ki, hogy «dies interpellat pro homine». -
Az egyházjogban I. a keresztény hitre áttért házas félnek ősi - nem keresztény
- hitében megmaradt házastársához intézett felhivás, akarja-e a keresztény
hitre áttért féllel a házas együttlétet «absque contumeliam Creatoris», azaz
ugy folytatni, hogy minden csábítási fondorlatról határozottan lemond. Ha a
felhivott fél a kitüzött határidő alatt nem, vagy tagadólag válaszol, a
keresztény fél uj házasságra léphet és ekkor az előbbi házassági kötelék
felbomlik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|