Izsó

Miklós, a magyar genreszobrászat megalkotója, szül. Horvátiban (Borsod vmegye) 1830., megh. Budapesten 1875 máj. 29. Tanult a sárospataki kollégiumban, de tanulói pályáját a szabadságharc szakította félbe, melynek elkeseredett küzdelmeiben aztán neki is tevékeny része volt. Már tanuló korában foglalkozott a szobrászattal és készített apróbb műveket; mikor pedig a szabadságharc véget ért, Ferenczy Istvánhoz ment, hogy oldala mellett művésszé képezze magát. Később Bécsben Gassernál dolgozott, majd Münchenbe utazott, hol Busuló juhász-át, a magyar genreszobrászat első, nagyjelentőségü termékét mintázta. Ez a műve, melynek eredetije a nemzeti muzeumban látható, s mely másolatokban nagyon elterjedt, nevét egyszerre népszerüvé tette a hazában. I. Münchenből visszaköltözvén Budapestre, egymásután alkotta meg szebbnél szebb genreszobrait, melyek közül azonban csakis a Fonóházi jelenet-et tudta befejezni teljesen, mert a megélhetés gondjai arra kényszerítették, hogy folyvást arcképeket készítsen. Egymásután mintázta Egressy Gábor, Arany János, Pákh Albert, Bernáth Gáspár, Zrinyi, a költő és mások mellszobrát, melyek mind vésőjének nagy jellemző erejéről tesznek tanuságot. Első monumentális műve a debreceni Csokonai-szobor volt, mely keresetlen egyszerüséggel, de mesterileg jellemezve állítja elénk a Petőfit megelőző korszak legnépszerübb poétáját. Ez a szobormű fényes cáfolata ama vádnak, hogy I.-ban nem volt meg az érzék és kellő készültség monumentális művek alkotására. Figyelemre méltó mű a szegedi Dugonics-emlék is, s ha Petőfi-je nem sikerült eléggé, azért első sorban a szoborbizottság vádolható, mert megkötötte a művész kezét, s diktandó akarta létrehozni a legnagyobb magyar lirikus emlékét. Hogy ily gyámkodás mellett félig kész művéből Huszár Adolf is csak közönséges művet alkothatott, minden műértő könnyen beláthatja. Tehetségének erejét és termékeny voltát hátrahagyott vázlatai mutatják. Ezek csaknem kivétel nélkül népies alakokat és jeleneteket ábrázolnak, s mindenkor a jellemzés ereje s az eszme tömör, velős kifejezése által válnak ki az ujabb magyar plasztikai művészet alkotásai közül. I. agyagba égetett vázlatait a nemzeti muzeum őrzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon